2025. június 11. / KJ
Az elmúlt évtizedekben Gödöllő egyik meghatározó eseménye volt a Magyar Szabadság Napjának megünneplése. Néhány év szünetet követően idén, június 29-én ismét nagyszabású, a magyar kultúra értékeit felvonultató műsorral emlékeznek meg arról, hogy 1991. június 30-val helyreállt
hazánk függetlensége, a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról. Az idei év műsora kapcsán L. Péterfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
Sokan hiányolták az elmúlt években, hogy elmaradt az ünnepi műsor. Mi volt ennek az oka?
L. P. Cs.: A covid miatt szakadt meg ez a hagyomány, majd ezt követően a megemelkedett költségek sem kedveztek az ilyen nagyszabású rendezvényeknek. Idén azonban már szeretnénk folytatni, ami azért is fontos, mert a Magyar Szabadság Napja megünneplése gödöllői kezdeményezés volt. 1992-ben, a szovjet csapatok kivonulásának első évfordulójára emlékezve állították fel az Alsóparkban a Világfát – Velekei József szobrászművész alkotását –, ami a rendezvény szimbólumává vált, hiszen emellett tartották meg az ünnepi műsort, amelyen a hazai kulturális élet neves művészei léptek fel.
Ezt a vonalat követi az idei program is?
L. P. Cs.: Részben. Már eleve nagy szó, hogy lesz ünnepi műsor, és ennek részeként kerül sor a Magyar Szabadságért Díj átadására is. De míg régebben egy-egy kész, külsős előadást láthatott a közönség, most egy kifejezetten gödöllői produkciót mutatunk be. Változik a helyszín is: Gödöllő főtere ad otthon az eseménynek, ahol ennek minden feltétele biztosított. A június 29-ei előadást az Urban Verbunk Junior koreográfusával, Tóth Judittal, a Gödöllő Táncszínház koreográfusával, Vajda Gyöngyvérrel, valamint Szitha Miklós Liszt-díjas zeneszerzővel, a Talamba Ütőegyüttes tagjával közösen állítjuk színpadra A mi XX. századunk címmel. Ennek során neves gödöllői művészek, előadók lépnek fel, mellettük pedig a gödöllői fiatal művészek és táncosok is fontos szerepet kapnak. Az előadás az 1900-as évek elejétől a 2000-es évek elejéig tartó időszakot tekinti át, versekkel, tánccal és zenei betétekkel. Mivel két különböző műfajt képviselő koreográfussal dolgozunk együtt, így a közönség az adott korszakokra jellemző zenével, a néptánc és a mozgásszínház ötvözésével készülő koreográfiát láthat. Ilyen lesz többek között egy izgalmas kállai kettős, melyben a 30-as évek zenei motívumai is megjelennek, és ehhez pluszban még versbetétek is párosulnak.
Milyen művekből válogatott?
L. P. Cs.: Megjelennek az egyes korokra jellemző zenék, a már említett kállai kettős mellett sok ismert sláger is elhangzik, így például az 1966-os táncdalfesztivál győztes dala, a Nem leszek a játékszered, de a darabot például egy Tompos Kátya-dallal zárjuk. Nem maradhat ki az irodalom sem. Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós versei idézik meg a XX. század egyes korszakait. Sajnos a magyar történelem ezen időszaka nem bővelkedett sok pozitívumban, hiszen ekkor történik Trianon, a két világháború, az ’56-os forradalom és szabadságharc, a szocialista-kommunista blokkhoz tartozás, majd a rendszerváltás – és végül eljutnunk az európai uniós csatlakozásig. Mindezt a kultúra, a művészet segítségével tesszük, pluszban személyes sorsokat is megjelenítve. A darabban eredeti kordokumentumok is megjelennek, például azok az I. világháborúból származó katonalevelek, amelyeket egyik rokonom dédapja írt a feleségének és a kislányának, mindaddig, míg el nem esett Doberdónál. Megismerhetik egy ’56-os elítélt családjához írt utolsó levelének részleteit, de lesznek eredeti hangbejátszások is, például, Nagy Imre ’56-os beszéde, valamint meghallgathatjuk, hogy a ’89-es fordulat idején mit mondtak az akkor meghatározó politikai személyek.
Mit gondol, több mint három évtizeddel a szovjet csapatok kivonulása után kiket fog megszólítani ez az előadás? Hiszen a szabadság fogalma is sokat változott ez idő alatt...
L. P. Cs.: Valóban tág fogalom, hogy kinek mit jelent a szabadság, hiszen jelentheti azt, hogy nincsen háború az országban; azt, hogy nincsenek idegen megszálló csapatok Magyarország területén; hogy bárki bárhová elköltözhet; de jelentheti a szabad önrendelkezést vagy a szellemi szabadságot is. Lehet, hogy aki az ezredforduló után született, nem nagyon érti, ami a ’70-es, ’80-as vagy a ’90-es években történt, de azok, akik akár gyermekként, akár fiatal felnőttként átélték a rendszerváltást, képben vannak. A fiatalabbaknak pedig fontos megmutatni ezt a korszakot. Azt gondolom, a zene, a tánc, az irodalom segít majd ebben.
hazánk függetlensége, a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról. Az idei év műsora kapcsán L. Péterfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
Sokan hiányolták az elmúlt években, hogy elmaradt az ünnepi műsor. Mi volt ennek az oka?
L. P. Cs.: A covid miatt szakadt meg ez a hagyomány, majd ezt követően a megemelkedett költségek sem kedveztek az ilyen nagyszabású rendezvényeknek. Idén azonban már szeretnénk folytatni, ami azért is fontos, mert a Magyar Szabadság Napja megünneplése gödöllői kezdeményezés volt. 1992-ben, a szovjet csapatok kivonulásának első évfordulójára emlékezve állították fel az Alsóparkban a Világfát – Velekei József szobrászművész alkotását –, ami a rendezvény szimbólumává vált, hiszen emellett tartották meg az ünnepi műsort, amelyen a hazai kulturális élet neves művészei léptek fel.
Ezt a vonalat követi az idei program is?
L. P. Cs.: Részben. Már eleve nagy szó, hogy lesz ünnepi műsor, és ennek részeként kerül sor a Magyar Szabadságért Díj átadására is. De míg régebben egy-egy kész, külsős előadást láthatott a közönség, most egy kifejezetten gödöllői produkciót mutatunk be. Változik a helyszín is: Gödöllő főtere ad otthon az eseménynek, ahol ennek minden feltétele biztosított. A június 29-ei előadást az Urban Verbunk Junior koreográfusával, Tóth Judittal, a Gödöllő Táncszínház koreográfusával, Vajda Gyöngyvérrel, valamint Szitha Miklós Liszt-díjas zeneszerzővel, a Talamba Ütőegyüttes tagjával közösen állítjuk színpadra A mi XX. századunk címmel. Ennek során neves gödöllői művészek, előadók lépnek fel, mellettük pedig a gödöllői fiatal művészek és táncosok is fontos szerepet kapnak. Az előadás az 1900-as évek elejétől a 2000-es évek elejéig tartó időszakot tekinti át, versekkel, tánccal és zenei betétekkel. Mivel két különböző műfajt képviselő koreográfussal dolgozunk együtt, így a közönség az adott korszakokra jellemző zenével, a néptánc és a mozgásszínház ötvözésével készülő koreográfiát láthat. Ilyen lesz többek között egy izgalmas kállai kettős, melyben a 30-as évek zenei motívumai is megjelennek, és ehhez pluszban még versbetétek is párosulnak.
Milyen művekből válogatott?
L. P. Cs.: Megjelennek az egyes korokra jellemző zenék, a már említett kállai kettős mellett sok ismert sláger is elhangzik, így például az 1966-os táncdalfesztivál győztes dala, a Nem leszek a játékszered, de a darabot például egy Tompos Kátya-dallal zárjuk. Nem maradhat ki az irodalom sem. Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós versei idézik meg a XX. század egyes korszakait. Sajnos a magyar történelem ezen időszaka nem bővelkedett sok pozitívumban, hiszen ekkor történik Trianon, a két világháború, az ’56-os forradalom és szabadságharc, a szocialista-kommunista blokkhoz tartozás, majd a rendszerváltás – és végül eljutnunk az európai uniós csatlakozásig. Mindezt a kultúra, a művészet segítségével tesszük, pluszban személyes sorsokat is megjelenítve. A darabban eredeti kordokumentumok is megjelennek, például azok az I. világháborúból származó katonalevelek, amelyeket egyik rokonom dédapja írt a feleségének és a kislányának, mindaddig, míg el nem esett Doberdónál. Megismerhetik egy ’56-os elítélt családjához írt utolsó levelének részleteit, de lesznek eredeti hangbejátszások is, például, Nagy Imre ’56-os beszéde, valamint meghallgathatjuk, hogy a ’89-es fordulat idején mit mondtak az akkor meghatározó politikai személyek.
Mit gondol, több mint három évtizeddel a szovjet csapatok kivonulása után kiket fog megszólítani ez az előadás? Hiszen a szabadság fogalma is sokat változott ez idő alatt...
L. P. Cs.: Valóban tág fogalom, hogy kinek mit jelent a szabadság, hiszen jelentheti azt, hogy nincsen háború az országban; azt, hogy nincsenek idegen megszálló csapatok Magyarország területén; hogy bárki bárhová elköltözhet; de jelentheti a szabad önrendelkezést vagy a szellemi szabadságot is. Lehet, hogy aki az ezredforduló után született, nem nagyon érti, ami a ’70-es, ’80-as vagy a ’90-es években történt, de azok, akik akár gyermekként, akár fiatal felnőttként átélték a rendszerváltást, képben vannak. A fiatalabbaknak pedig fontos megmutatni ezt a korszakot. Azt gondolom, a zene, a tánc, az irodalom segít majd ebben.