2009. március 10. / Cs. O.
Nem új a kötet, mégis megér egy ajánlót, ahogy Kiss Ottó gyerekhangra hangszerelt versei is pillanatok alatt megérték második kiadásukat. Megértem, hisz a Paulovkin Boglárka bájosan kacér rajzaival láthatóvá tett versek kifejezetten megbabonázzák az olvasóközönséget.
Légyen az gyerek vagy felnőtt, apuka vagy anyuka, szakmai zsűri vagy külföldi könyvkiadó, egyszerűen nem tud ellenállni Máriónak s a róla mesélő szomszéd kislánynak: szállóigét farag gyermekien őszinte, rímtelen mondataiból, számtalan nyelvre lefordítja őket, vagy az Év gyerekkönyve díjat adományozza az azokat egybegyűjtő kötetnek. Kiss Ottót speciel a szó szerinti világhírnévig – már amennyire a gyerekkönyves műfajban létezik ilyen – repítette Csillagszedő Márió, pusztán csak azzal, hogy olyanokat mond a szomszéd kislánynak, hogy egy lányt csak akkor lehet megszeretni, ha mindent kétszer mond, illetve azzal, hogy nem lehet rá csúnyát mondani. Legfeljebb megsértődik és elmegy. De aztán mindig visszajön. Márió egy bumeráng. A baj csak az vele, hogy nem lehet rajta biciklizni. Viszont jó meg az, hogy megérti a gyereklélek fájdalmát és boldogságát. „A boldogság az, amikor sokat kapunk. A fájdalom az, amikor ezt mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fájni fog.”
Az első hallásra nem kifejezetten gyerek-, inkább gyerekhangra hangszerelt versek újra kiadott füzére kvázi folytatása a költő-író 1997-ben a Tevan Kiadónál megjelent Visszafelé hull a hó című kötetének, mely azzal együtt, hogy olyan kérdéseket boncolgat a maga naiv-bölcs módján, mint az egyedüllét, a válás, a megcsalás, a boldogság-boldogtalanság és a szeretet, alapvetően telibe találja és feloldja az élet komoly kérdéseit magába záró gyermeklelket. Bármennyire is szívbemarkolóan fájdalmasan hangzanak egyes gyermeki eszmefuttatások: „Szeretem, ha hull a hó. Azt is szeretem, amikor apa eljön hozzánk, de nem szeretem, amikor elmegy. Olyankor a szívemben visszafelé hull a hó.”
Móra Kiadó
64 oldal, 1890 Ft
Légyen az gyerek vagy felnőtt, apuka vagy anyuka, szakmai zsűri vagy külföldi könyvkiadó, egyszerűen nem tud ellenállni Máriónak s a róla mesélő szomszéd kislánynak: szállóigét farag gyermekien őszinte, rímtelen mondataiból, számtalan nyelvre lefordítja őket, vagy az Év gyerekkönyve díjat adományozza az azokat egybegyűjtő kötetnek. Kiss Ottót speciel a szó szerinti világhírnévig – már amennyire a gyerekkönyves műfajban létezik ilyen – repítette Csillagszedő Márió, pusztán csak azzal, hogy olyanokat mond a szomszéd kislánynak, hogy egy lányt csak akkor lehet megszeretni, ha mindent kétszer mond, illetve azzal, hogy nem lehet rá csúnyát mondani. Legfeljebb megsértődik és elmegy. De aztán mindig visszajön. Márió egy bumeráng. A baj csak az vele, hogy nem lehet rajta biciklizni. Viszont jó meg az, hogy megérti a gyereklélek fájdalmát és boldogságát. „A boldogság az, amikor sokat kapunk. A fájdalom az, amikor ezt mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fájni fog.” Az első hallásra nem kifejezetten gyerek-, inkább gyerekhangra hangszerelt versek újra kiadott füzére kvázi folytatása a költő-író 1997-ben a Tevan Kiadónál megjelent Visszafelé hull a hó című kötetének, mely azzal együtt, hogy olyan kérdéseket boncolgat a maga naiv-bölcs módján, mint az egyedüllét, a válás, a megcsalás, a boldogság-boldogtalanság és a szeretet, alapvetően telibe találja és feloldja az élet komoly kérdéseit magába záró gyermeklelket. Bármennyire is szívbemarkolóan fájdalmasan hangzanak egyes gyermeki eszmefuttatások: „Szeretem, ha hull a hó. Azt is szeretem, amikor apa eljön hozzánk, de nem szeretem, amikor elmegy. Olyankor a szívemben visszafelé hull a hó.”
Móra Kiadó
64 oldal, 1890 Ft