MR és MRS
2009. Április 14. / Fáy Miklós

Mint búskomor értelmiségi, akinek más dolga sincs, csak a világ pusztulásán bánkódni, meg azon, hogy semmi sem olyan, mint régen volt, árgus szemekkel figyelem Till Attilát a Mr és Mrs című műsorban. Várom, mikor bukik le, mikor ordíthatok fel,
hogy tessék, már ő sem olyan, már ő sem a régi, belőle is kiveszett az a frissesség, elszürkült, belepusztult, vége. Minden oka megvolna rá, mert a műsor, amibe beleparancsolták, nem különösebben szívderítő. Valamikor ment hasonló a közszolgálaton régi szilveszterekkor, Házaspárbaj címmel, az valamivel ártatlanabb volt, azt legalábbis nem kérték a férjektől, hogy csukott szemmel tapogassanak idegen fenekeket, aztán állapítsák meg, hogy melyik volt a nem idegen. Szerencse, hogy ezen még lehet borongani. Azelőtt színészek és énekesnők voltak a hírességek, most meg egy tornatanár és egy meztelen fotómodell korunk hősnője. Bár az is igaz, hogy az értelmi színvonal egyáltalán nem foglalkozásfüggő, hiszen az egyik műsorvezető is színésznő, legalábbis hivatalosan, mégsem lehet ráfogni Liptay Claudiára, hogy szellemi fölényét éreztetné a többiekkel. A műsorral egyébként nincsen semmi különösebb baj, csak annyi, hogy nincs benne semmi különösebben jó. Lassacskán történik a semmi, néha sztorizgatnak, ha eszükbe jut valami. Dundika és férje nem éppen színes személyiség, szegény Nagy Feró pedig már kísérletet sem tesz arra, hogy jelezze: ő nem ide tartozik, és helyesen teszi, hiszen odatartozik. Talán jobb, ha csöndben örül is neki, mert ha az éneklésből kellene megélnie, elég nagy bajba kerülne. A csodás társaságból azonban Tilla mégiscsak kiragyog, mert tud időnként vicceseket mondani, gyorsan kapcsol, észreveszi a helyzetből fakadó lehetőséget, tempót ad a műsornak, és elhiteti, hogy nincs olyan reménytelen helyzet, amelyen egyetlen tehetséges ember ne tudna segíteni.

tv2