2009. Április 20. / SJ
Hála az égieknek, nincs az a meggyfa, amiről leesvén ne tudna újra talpra állni a feltartóztathatatlan erejű, vérbő balkáni ceremóniamester, a délszláv popzene doyenje, a még mindig személyével és zenéjével egyaránt szívet tipró Goran Bregovic,
aki „esküvői és temetési” zenekarával megjelentett legújabb albumának alapos indíttatástól vezényelve adta a címet: „Alkohol”, bővebben „Sljivovica & Champagne”. Természetesen mindenféle háttérinformáció nélkül is kézenfekvőnek tűnhet az elnevezés, hiszen a Kusturica-filmekből is jól ismert muzsikát mindig körüllengte a pálinkagőz, a lemez füzete azonban még egy megható és nagyon személyes indoklással szolgál. Bregovic katonatiszt édesapja ugyanis rabja volt a slivovicának, és bár felesége éppen emiatt hagyta el, húsz évvel élte túl a szeretett asszonyt. És ahogy a címadó nedű is széles érzelmi skálán pengeti lelkünk húrjait, úgy váltakoznak az albumon a szilaj balkáni mulatságot idéző, körtáncos muzsikák és a mélyen szomorú dalok, amelynek dallamát mintha csak magányosan fújná valaki a távolban, a falu végén is túl. Igaz, hogy sok újat nem tartogat az album senki számára, aki legalábbis valamennyire ismeri Goran Bregovic hagyományos balkáni népzenében gyökerező világát, de olyan ez, mint a jó paprikás csirke: tökélyre fejlesztették azt már nagyanyáink, semmi szükség hozzányúlni a recepthez, ami így is mindig boldogsággal tölti el az embert.
Universal
CD
aki „esküvői és temetési” zenekarával megjelentett legújabb albumának alapos indíttatástól vezényelve adta a címet: „Alkohol”, bővebben „Sljivovica & Champagne”. Természetesen mindenféle háttérinformáció nélkül is kézenfekvőnek tűnhet az elnevezés, hiszen a Kusturica-filmekből is jól ismert muzsikát mindig körüllengte a pálinkagőz, a lemez füzete azonban még egy megható és nagyon személyes indoklással szolgál. Bregovic katonatiszt édesapja ugyanis rabja volt a slivovicának, és bár felesége éppen emiatt hagyta el, húsz évvel élte túl a szeretett asszonyt. És ahogy a címadó nedű is széles érzelmi skálán pengeti lelkünk húrjait, úgy váltakoznak az albumon a szilaj balkáni mulatságot idéző, körtáncos muzsikák és a mélyen szomorú dalok, amelynek dallamát mintha csak magányosan fújná valaki a távolban, a falu végén is túl. Igaz, hogy sok újat nem tartogat az album senki számára, aki legalábbis valamennyire ismeri Goran Bregovic hagyományos balkáni népzenében gyökerező világát, de olyan ez, mint a jó paprikás csirke: tökélyre fejlesztették azt már nagyanyáink, semmi szükség hozzányúlni a recepthez, ami így is mindig boldogsággal tölti el az embert. Universal
CD