Haydn: c-moll szonáta 2009. június 04. / Fáy Miklós Ránki Dezső zongorázik Olyan döbbenetes zene, csupa váratlanság és mégis teljes rend, amit csak Haydn tudott írni. Legalábbis 1771-ben. Az ember meghallja az első tételt, és azonnal érzi, hogy Somfai Lászlónak igaza van: Bach és az érett Mozart színrelépése között ez a legjelentősebb zongoramű a zene történetében. Ehhez képest meglehetősen kevéssé ismert, megint egy gyors pótlási lehetőség, és nem is akármilyen színvonalon. És ha már Somfai Lászlót idéztük, beszéljen egy kicsit még ő, a téma legnagyobb értője: „A százütemes tétel arányai tökéletesek: ahogyan a rövid adagio az expozíció anyagát tagolja; ahogyan a témák összefüggő, nagy felületekből fokozatosan apróbb felületekre morzsolódnak, majd újra összeszerveződnek; ahogyan a különféle markáns ritmusok egymást követik; ahogyan a dinamika vagy hangnemi sík a maga eszközeivel a témaanyagtól függetlenül is formál – mestermű.” Akinek ez sem hozza meg a kedvét, azon, sajnos, nem lehet segíteni. Vagy nagyon nehéz. A Magyar Rádió Márványterme 1., hétfő, 18.00 |