2009. szeptember 09. / DIBBUK
Egyre anakronisztikusabb jelenség a Római-part, a vízisportos életmódot folytatók, a hétvégi biciklizők, kutyasétáltatók egykori Mekkája, a víkendház-tulajdonosok városi menedéke. A csónakházak zöme bezárt, Óbuda egyre jobban beépül új lakóparkokkal, az éttermi kínálat pedig ennek megfelelően alapjaiban alakult át.
Persze tartják még magukat a lángososok, kolbászosok, lacipecsenyések és palacsintázók, sőt, sokak szerint még mindig a Duna partján lehet a legjobb hekket kapni, de sorra nőnek ki a földből a juppis éttermek, éjszakai szórakozóhelyek is. Utóbbi kategóriát képviseli az egyébként jó ízléssel kialakított Mosquito étterem is, amely esténként diszkóvá alakítja át magát, de napközben, a nyári napsütésben kellemesen el lehet ücsörögni a tágas teraszon.
A partszakasz zsúfoltsága ellenére nagy mozgás nincs az étteremben, így viszonylagos türelemmel várja ki a személyzet az ételválasztás lassúságát, végig egyenletes türelemmel viseltetnek a kisgyerekkel is súlyosbított asztaltársaság iránt. A felszolgáló hölgy pedig kifejezett figyelmességével is kitűnik, külön evőeszközt hoz a kis rászorulónak, később maga ajánlja fel, hogy kicseréli a konyha által összezagyvált rendelést. A konyha a gyenge pont. Szerencsére nem válik kínossá, de nem teszi felejthetetlenné az élményt. A forró hagymaleves cipóban érkezik, rafinált gesztus, hogy – szezon lévén – némi újhagymával is dúsítják az összhatást. Az eperkrémlevest váratlan kontrasztként meglepően sós túrógombóc és édes tejszínhab gazdagítja, összességében nem kellemetlen fogás. A gulyásleves szép színét az alacsony tálalási hőmérséklet árnyalja. Amiben erős a hely, az a pizza, ami nem egy nagy erény, de legalább jó tudni. No azért nem a roppanós, vékony tésztás, kemencés olasz verzió, de ízletes, friss és könnyed, jó minőségű hozzávalókkal. Az olasz tésztaételek kevésbé ütősek, ipari-gyanús szószok kerülnek a kifőtt pastára, ráadásul, mint volt már róla szó, másféle kiszerelés, mint ami a konkrét rendelés volt. Ha Római, akkor mindenképpen érdemes friss, édesvízi halat is rendelni. A ropogós, fokhagymás harcsával teszünk kísérletet. A fritőzt sajnálatosan túl nagy fokozatra kapcsolták, a hal külső panírja lényegében szénné égett, belül még a vizes hűvösség jeleit mutatja, de jól kiérződik a fokhagymás, harcsás íz, alapvetően nem lehetünk elégedetlenek. A majonézes krumpli mint köret nagy hozzáértésre vall, még akkor is igaz ez, ha nem az étlap ajánlja így, hanem maga a kritikus alakította ilyen irányba a dolgok folyását… A beígért lilahagyma helyett itt is a levesnél megismert újhagyma kerül a tányérra, de emiatt nem panaszkodhatunk, a szezonalitás mindenre felmentő körülmény. Az uborkasaláta nem valami nagy szám, de nem is megy hozzá, úgyhogy könnyű szívvel engedjük el. A kávé kicsit hidegecske, ami nagy bosszúság tud lenni, de ma nem az, mert végül is süt a nap, bicikliznek, kutyáznak a Római-partiak, hétvége van, kár bosszankodni.
III., Rozgonyi Piroska u. 43.
Főétel: 1100–3990 Ft
Kritika (3)
Persze tartják még magukat a lángososok, kolbászosok, lacipecsenyések és palacsintázók, sőt, sokak szerint még mindig a Duna partján lehet a legjobb hekket kapni, de sorra nőnek ki a földből a juppis éttermek, éjszakai szórakozóhelyek is. Utóbbi kategóriát képviseli az egyébként jó ízléssel kialakított Mosquito étterem is, amely esténként diszkóvá alakítja át magát, de napközben, a nyári napsütésben kellemesen el lehet ücsörögni a tágas teraszon. A partszakasz zsúfoltsága ellenére nagy mozgás nincs az étteremben, így viszonylagos türelemmel várja ki a személyzet az ételválasztás lassúságát, végig egyenletes türelemmel viseltetnek a kisgyerekkel is súlyosbított asztaltársaság iránt. A felszolgáló hölgy pedig kifejezett figyelmességével is kitűnik, külön evőeszközt hoz a kis rászorulónak, később maga ajánlja fel, hogy kicseréli a konyha által összezagyvált rendelést. A konyha a gyenge pont. Szerencsére nem válik kínossá, de nem teszi felejthetetlenné az élményt. A forró hagymaleves cipóban érkezik, rafinált gesztus, hogy – szezon lévén – némi újhagymával is dúsítják az összhatást. Az eperkrémlevest váratlan kontrasztként meglepően sós túrógombóc és édes tejszínhab gazdagítja, összességében nem kellemetlen fogás. A gulyásleves szép színét az alacsony tálalási hőmérséklet árnyalja. Amiben erős a hely, az a pizza, ami nem egy nagy erény, de legalább jó tudni. No azért nem a roppanós, vékony tésztás, kemencés olasz verzió, de ízletes, friss és könnyed, jó minőségű hozzávalókkal. Az olasz tésztaételek kevésbé ütősek, ipari-gyanús szószok kerülnek a kifőtt pastára, ráadásul, mint volt már róla szó, másféle kiszerelés, mint ami a konkrét rendelés volt. Ha Római, akkor mindenképpen érdemes friss, édesvízi halat is rendelni. A ropogós, fokhagymás harcsával teszünk kísérletet. A fritőzt sajnálatosan túl nagy fokozatra kapcsolták, a hal külső panírja lényegében szénné égett, belül még a vizes hűvösség jeleit mutatja, de jól kiérződik a fokhagymás, harcsás íz, alapvetően nem lehetünk elégedetlenek. A majonézes krumpli mint köret nagy hozzáértésre vall, még akkor is igaz ez, ha nem az étlap ajánlja így, hanem maga a kritikus alakította ilyen irányba a dolgok folyását… A beígért lilahagyma helyett itt is a levesnél megismert újhagyma kerül a tányérra, de emiatt nem panaszkodhatunk, a szezonalitás mindenre felmentő körülmény. Az uborkasaláta nem valami nagy szám, de nem is megy hozzá, úgyhogy könnyű szívvel engedjük el. A kávé kicsit hidegecske, ami nagy bosszúság tud lenni, de ma nem az, mert végül is süt a nap, bicikliznek, kutyáznak a Római-partiak, hétvége van, kár bosszankodni.
III., Rozgonyi Piroska u. 43.
Főétel: 1100–3990 Ft
Kritika (3)