2009. szeptember 02. / KG
„Ez egy bűnös hely. Ez egy bűnös város.” E nevezetes két mondatot a halántékához pisztolyt szegező Kovács Lajos mondja bele a lustán pásztázó kamerába egy fekete-fehér búzatábla közepén
a Valami Amerika 2 művészfilmeket parodizáló, egyik legjobb pillanatában. Herendi Gábor hatékonyságát dicséri, hogy a „Bűnös város” poénnal kb. másfél percben elmondott mindent, amit a köldöknéző, hazai művészfilmiparról érdemes elmondani – ehhez képest a dán Kiságyúknak (a Férj és féleség után ismét egy félresikerül szóvicc-cím) másfél órára és egy mondvacsinált történetre van szüksége ahhoz, hogy kifigurázza a helyi művészfilmes elitet. A történet, amilyen egyszerű, olyan erőltetett, a lényege annyi, hogy egy sokszorosan szerencsétlen, tahó családapa hogyan tanítja móresre a sokszorosan elkényeztetett, Brechttel dobálózó, arrogáns művészfilmest. A viccek legfőbb céltábláját, a Christoffer Boe dán filmrendezőre felettébb hasonlító, bicskanyitogatóan primadonnáskodó überművészt Nikolaj Lie Kaas alakítja, aki – akárcsak a hirtelen haragú vadparasztot játszó Ulrich Thomsen – szinte mindenkivel dolgozott már, akiből a film viccet csinál (a Lars von Trier kárára elkövetett poénokat a dán filmmel csak távoli ismeretséget ápolók is könnyen levehetik, de az áldozatok száma Boe-nál és Triernél jóval tetemesebb), s ugyanez áll a forgatókönyvért felelős Anders Thomas Jensenre is. Mindebből és az inkább megbocsátó, mintsem mérges poénokból az tűnik ki, hogy ezt a jó szokásukat (mármint a mindenkivel dolgozást) a közreműködők a továbbiakban is szerették volna megőrizni, s a premier óta eltelt három év tapasztalata szerint ez fényesen sikerült is nekik. A Kiságyúk egy szimpatikus geg-gyűjtemény helyi kulturális utalásokból és a mindenki számára ismerős művészfilmes manírokból összegyúrva. Kár, hogy filmként nem működik: egyszerre akar gúnyos szatíra és megbocsátó családi film is lenni, s mint ilyen, maga is egy olyan műfajban utazik, mely megérett egy pimasz paródiára.
Kiságyúk
(Sprangfarlig bombe)
Dán, feliratos film
Rendező: Tomas Villum Jensen
Főszereplők: Ulrich Thomsen, Nikolaj Lie Kaas, Line Kruse
90 perc
Forgalmazó: Grant Film
Bemutató: szeptember 3.
a Valami Amerika 2 művészfilmeket parodizáló, egyik legjobb pillanatában. Herendi Gábor hatékonyságát dicséri, hogy a „Bűnös város” poénnal kb. másfél percben elmondott mindent, amit a köldöknéző, hazai művészfilmiparról érdemes elmondani – ehhez képest a dán Kiságyúknak (a Férj és féleség után ismét egy félresikerül szóvicc-cím) másfél órára és egy mondvacsinált történetre van szüksége ahhoz, hogy kifigurázza a helyi művészfilmes elitet. A történet, amilyen egyszerű, olyan erőltetett, a lényege annyi, hogy egy sokszorosan szerencsétlen, tahó családapa hogyan tanítja móresre a sokszorosan elkényeztetett, Brechttel dobálózó, arrogáns művészfilmest. A viccek legfőbb céltábláját, a Christoffer Boe dán filmrendezőre felettébb hasonlító, bicskanyitogatóan primadonnáskodó überművészt Nikolaj Lie Kaas alakítja, aki – akárcsak a hirtelen haragú vadparasztot játszó Ulrich Thomsen – szinte mindenkivel dolgozott már, akiből a film viccet csinál (a Lars von Trier kárára elkövetett poénokat a dán filmmel csak távoli ismeretséget ápolók is könnyen levehetik, de az áldozatok száma Boe-nál és Triernél jóval tetemesebb), s ugyanez áll a forgatókönyvért felelős Anders Thomas Jensenre is. Mindebből és az inkább megbocsátó, mintsem mérges poénokból az tűnik ki, hogy ezt a jó szokásukat (mármint a mindenkivel dolgozást) a közreműködők a továbbiakban is szerették volna megőrizni, s a premier óta eltelt három év tapasztalata szerint ez fényesen sikerült is nekik. A Kiságyúk egy szimpatikus geg-gyűjtemény helyi kulturális utalásokból és a mindenki számára ismerős művészfilmes manírokból összegyúrva. Kár, hogy filmként nem működik: egyszerre akar gúnyos szatíra és megbocsátó családi film is lenni, s mint ilyen, maga is egy olyan műfajban utazik, mely megérett egy pimasz paródiára. Kiságyúk
(Sprangfarlig bombe)
Dán, feliratos film
Rendező: Tomas Villum Jensen
Főszereplők: Ulrich Thomsen, Nikolaj Lie Kaas, Line Kruse
90 perc
Forgalmazó: Grant Film
Bemutató: szeptember 3.