2009. október 21. /
Megviselte az Antarktiszon való forgatás?
K. B.: Elég feszült volt a légkör, mindenki azon parázott, hogy otthagyja a fogát a nagy hidegben. Nem először játszottam olyan nőt, akinek egy extrém helyzetben, extrém időjárási körülmények között, egyedüli nőként kell helytállnia, de ilyen fagyos légkörben még sosem volt részem.
Amikor megérkeztünk, mindenkit egy vaskos kis könyv várt a szobájában: sokféle módja van, hogy hogyan lehet elpusztulni ebben a hidegben, s ezek mindegyikét felsorolta ez a kedves kis kiadvány. Mondanom sem kell, mindannyian rögtön pánikba estünk. Azzal biztattam magam, hogy angol vagyok, s mi angolok aztán tudjuk, hogy boldoguljunk a hideggel!
Nagyobb volt a fizikai igénybevétel, mint az Underworld-filmek esetében?
K. B.: A legnehezebb mindig az első alkalom, ez pedig az első Underworld volt; ahhoz a sokkhoz, ami akkor ért, amikor először kellett egy akciófilm követelményeinek megfelelnem, semmi sem fogható. Nem mondom, amikor egy házilag összebarkácsolt szörfdeszkán vonszoltak végig a havon, az azért nem volt semmi, de a korábbi akciófilmes tapasztalataimmal a hátam mögött, már nem ért olyan nagy meglepetés. Remek kaszkadőrgárda segítette a munkákat, de kegyetlenül fújt a szél, azt azért nehéz volt megszokni.
Most, hogy az akciófilmeket kipipálta, milyen más szerepkörben szeretné kipróbálni magát?
K. B.: A Vakító fehérség forgatásával párhuzamosan egy független filmet is készítettem, szóval nem zárkóztam be az akcióhősnő szerepkörbe. Amihez most igazán fűlne a fogam, az egy vígjáték lenne. És nem lenne rossz, ha egy angol nőt kellene játszanom. Vagy valamilyen klasszikus szerepet.
A Vakító fehérség egy jól ismert képregény feldolgozása. Hogy áll a képregényekkel?
K. B.: Nem állítanám, hogy kifejezetten rajongója lennék a műfajnak. Tudom, milyen egy igazi rajongó, hisz hozzámentem egyhez (Len Wiseman rendezőről van szó – a szerk.), úgyhogy pontosan tudom, hogy én nem tartozom közéjük. Előfordult már, hogy beszereztem egy-két képregényt, de hol jön ez a férjem megszállottságához! Ő még akciófigurákat is vásárol! Szóval ez egy külön világ. A lányom persze oda van a képregényekért, de őt még inkább az Archie-képregények érdeklik, megy is az apjával képregényt vásárolni.
(Az interjúért köszönet az InterComnak)
K. B.: Elég feszült volt a légkör, mindenki azon parázott, hogy otthagyja a fogát a nagy hidegben. Nem először játszottam olyan nőt, akinek egy extrém helyzetben, extrém időjárási körülmények között, egyedüli nőként kell helytállnia, de ilyen fagyos légkörben még sosem volt részem.
Amikor megérkeztünk, mindenkit egy vaskos kis könyv várt a szobájában: sokféle módja van, hogy hogyan lehet elpusztulni ebben a hidegben, s ezek mindegyikét felsorolta ez a kedves kis kiadvány. Mondanom sem kell, mindannyian rögtön pánikba estünk. Azzal biztattam magam, hogy angol vagyok, s mi angolok aztán tudjuk, hogy boldoguljunk a hideggel!Nagyobb volt a fizikai igénybevétel, mint az Underworld-filmek esetében?
K. B.: A legnehezebb mindig az első alkalom, ez pedig az első Underworld volt; ahhoz a sokkhoz, ami akkor ért, amikor először kellett egy akciófilm követelményeinek megfelelnem, semmi sem fogható. Nem mondom, amikor egy házilag összebarkácsolt szörfdeszkán vonszoltak végig a havon, az azért nem volt semmi, de a korábbi akciófilmes tapasztalataimmal a hátam mögött, már nem ért olyan nagy meglepetés. Remek kaszkadőrgárda segítette a munkákat, de kegyetlenül fújt a szél, azt azért nehéz volt megszokni.
Most, hogy az akciófilmeket kipipálta, milyen más szerepkörben szeretné kipróbálni magát?
K. B.: A Vakító fehérség forgatásával párhuzamosan egy független filmet is készítettem, szóval nem zárkóztam be az akcióhősnő szerepkörbe. Amihez most igazán fűlne a fogam, az egy vígjáték lenne. És nem lenne rossz, ha egy angol nőt kellene játszanom. Vagy valamilyen klasszikus szerepet.
A Vakító fehérség egy jól ismert képregény feldolgozása. Hogy áll a képregényekkel?
K. B.: Nem állítanám, hogy kifejezetten rajongója lennék a műfajnak. Tudom, milyen egy igazi rajongó, hisz hozzámentem egyhez (Len Wiseman rendezőről van szó – a szerk.), úgyhogy pontosan tudom, hogy én nem tartozom közéjük. Előfordult már, hogy beszereztem egy-két képregényt, de hol jön ez a férjem megszállottságához! Ő még akciófigurákat is vásárol! Szóval ez egy külön világ. A lányom persze oda van a képregényekért, de őt még inkább az Archie-képregények érdeklik, megy is az apjával képregényt vásárolni.
(Az interjúért köszönet az InterComnak)