2010. január 27. / WG
A világ beteg – a tételt tudjuk jól, több tucatnyi író fejezte már ki ez irányú véleményét regények sorával, nem fogom felsorolni valamennyit. Az amerikai Chuck Palaniuk közéjük tartozó szerző, aki a filmen is hódító Harcosok klubjával kezdte meg menetelését.
A könyv azonban annyira tökéletesre sikerült, hogy írója azóta is lohol a nyomába, de egyelőre még nem sikerült megismételnie a bravúrt. Palaniuk könyvei – azt az egyet leszámítva – nem zseniálisak, de mindegyik jól megírt, társadalomkritikával alaposan átitatott, jól átgondolt munka. A Láthatatlan szörnyek nagyjából ugyanazt a világot tárja elénk, mint Bret Easton Ellis Glamorámája, a mindent eluraló és termékké silányító, kiábrándítóan felületes divatét, pontosabban egy olyan kort, amikor nem a saját ízlésünk, józan gondolkodásunk alapján döntünk valami mellett vagy ellen, hanem a trendek gyorsan változó, átláthatatlan rendszere szerint. Akárcsak Ellis könyvének hősei, úgy Palaniuké is csupa anarchista lázadó, akik minden mindegy alapon vágnak bele kalandos utazásukba, aminek, tudják jól, nem lesz jó vége. Ám míg Ellis valóban őrült, és ennek köszönhetően semmi nem áll irodalmi köntösbe bújtatott, harsányan humoros, provokatív aljasságoktól sem visszariadó őrjöngése útjába, addig Palaniuk kissé túl sokat moralizál, nem eléggé őrült, nem eléggé forradalmi, valahogy túlságosan kiszámítható. Ellis rombol, Palaniuk pedig csak meggyengíti az alapot. Ettől függetlenül ajánlott, tanulságos és élvezetes olvasmány a Láthatatlan szörnyek, pláne, ha képmutató és olcsó külsőségektől hasra esni képes korunk elleni lázadásból vesszük kézbe a könyvet.
Cartaphilus Kiadó
254 oldal, 3000 Ft
Kritika (4)
A könyv azonban annyira tökéletesre sikerült, hogy írója azóta is lohol a nyomába, de egyelőre még nem sikerült megismételnie a bravúrt. Palaniuk könyvei – azt az egyet leszámítva – nem zseniálisak, de mindegyik jól megírt, társadalomkritikával alaposan átitatott, jól átgondolt munka. A Láthatatlan szörnyek nagyjából ugyanazt a világot tárja elénk, mint Bret Easton Ellis Glamorámája, a mindent eluraló és termékké silányító, kiábrándítóan felületes divatét, pontosabban egy olyan kort, amikor nem a saját ízlésünk, józan gondolkodásunk alapján döntünk valami mellett vagy ellen, hanem a trendek gyorsan változó, átláthatatlan rendszere szerint. Akárcsak Ellis könyvének hősei, úgy Palaniuké is csupa anarchista lázadó, akik minden mindegy alapon vágnak bele kalandos utazásukba, aminek, tudják jól, nem lesz jó vége. Ám míg Ellis valóban őrült, és ennek köszönhetően semmi nem áll irodalmi köntösbe bújtatott, harsányan humoros, provokatív aljasságoktól sem visszariadó őrjöngése útjába, addig Palaniuk kissé túl sokat moralizál, nem eléggé őrült, nem eléggé forradalmi, valahogy túlságosan kiszámítható. Ellis rombol, Palaniuk pedig csak meggyengíti az alapot. Ettől függetlenül ajánlott, tanulságos és élvezetes olvasmány a Láthatatlan szörnyek, pláne, ha képmutató és olcsó külsőségektől hasra esni képes korunk elleni lázadásból vesszük kézbe a könyvet. Cartaphilus Kiadó
254 oldal, 3000 Ft
Kritika (4)