Fausta éneke 2009. október 29. / Dercsényi Dávid Van egy lány, Fausta, énekelve beszél az anyjával, majd miután az meghal, kisül, Fausta abbéli félelmében, hogy megerőszakolják, egy krumplit helyezett el védekezésképpen oda... És még nem telt el negyedóra, hát ilyen kezdést is ritkán látunk. A perui Claudia Llosa nem tréfál, azaz dehogynem, hisz Fausta nagybátyja, a lány egyetlen életben maradt rokona esküvőszervezéssel foglalkozik, s amíg az ősi módon mumifikált anya fent pihen egy szoba mélyén, a kertben lent egymást érik a perui nyomor penészvirággal kidekorált esküvői. Fanyar humor keveredik furcsa költőiséggel, Fausta és a kontinens bensővé tett félelmeivel – az eredeti cím (A bánat teje) épp erre az anyatejjel magu(n)kba szívott félelemre utal. Jogos, hisz Afrika után Dél-Amerika tán a második a nyomorúság rangsorában, de az európaiaknak is van szívük: Berlinben például. ez a film nyerte el idén az Arany Medvét. A jómódú, irigyelt kontinens éppúgy karolta fel a filmet, mint a történet szerint a perui zongoraművésznő Faustát – tán kissé túl egyértelmű gesztus mindkét oldalon, a magára hagyott kontinens fájdalma tán hitelesebben köszön vissza Carlos Reygadas mexikói vagy például a Whisky című uruguayi filmben. De sebaj, a titokzatos tekintetű, éneklő Fausta ettől még képes olyan szimbólummá válni a sivatagos limai külvárosban, amelynek felfejtegetése, körbejárása lefoglal egy hétvégét. Fausta éneke (The Milk of Sorrow) Spanyol-perui, feliratos film Rendező: Claudia Llosa Főszereplők: Magaly Solier, Susi Sánchez, Efraín Solís 95 perc Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány Bemutató: október 29.