2010. január 27. / D. Magyari Imre
Nagy öröm a versbarátoknak, hogy hosszabb szünet után az Európa folytatja 1973-ban indult nagyszerű sorozatát, a Lyra Mundit, s micsoda kötetekkel! Itt van például Marina Cvetajeváé: még aki ismeri is a régebbi válogatásokat, igazából az előtt is csak ebből az újból rajzolódik ki Cvetajeva arca.
Csak az 1990-es évek közepén, születése után több mint száz évvel jelent meg végre Moszkvában az a kiadás, ami tartalmazza minden elérhető versét, prózáját, színdarabját. Ebből válogatott, értő és gondos kézzel, Gy. Horváth László, akinek a bőséges Jegyzeteket és az alapos Utószót is köszönhetjük – Gy. Horváth érezhetően szívügyének tekintette ezt a munkát.
Cvetajeváról nem tudunk sokat, célszerű hát az Utószóval kezdenünk. A szerkesztő teljes terjedelmében közli azt a levelet, amit a költőnő 1940-ben írt Pavlenko elvtársnak, az Írószövetség titkárhelyettesének. A maga szikárságában olyan megrendítő, mint egy nagy vers. Cvetajeva egy fehérgárdistához ment feleségül, akit a száműzetésbe, Csehországba és Franciaországba is követett. A harmincas évek végén tértek haza, két gyerekükkel Moszkva mellett telepedtek le. 1939-ben először a lányukat viszi el az állambiztonság, aztán két hónap múlva a férjet. 1941 nyarán anyát és fiát kitelepítik a Káma mellé. Pavlenko elvtárs, legnagyobb sajnálatára, nem tud segíteni, más sem. Augusztus végén, kevéssel negyvenkilencedik születésnapja előtt, Cvetajeva, aki már mosogatólánynak is elszegődött volna, felakasztja magát.
Ennek az életnek a tragikumát örökítik meg a versek – kivételes hőfokon.
Európa Kiadó
304 oldal, 2300 Ft
Kritika (5)
Csak az 1990-es évek közepén, születése után több mint száz évvel jelent meg végre Moszkvában az a kiadás, ami tartalmazza minden elérhető versét, prózáját, színdarabját. Ebből válogatott, értő és gondos kézzel, Gy. Horváth László, akinek a bőséges Jegyzeteket és az alapos Utószót is köszönhetjük – Gy. Horváth érezhetően szívügyének tekintette ezt a munkát. Cvetajeváról nem tudunk sokat, célszerű hát az Utószóval kezdenünk. A szerkesztő teljes terjedelmében közli azt a levelet, amit a költőnő 1940-ben írt Pavlenko elvtársnak, az Írószövetség titkárhelyettesének. A maga szikárságában olyan megrendítő, mint egy nagy vers. Cvetajeva egy fehérgárdistához ment feleségül, akit a száműzetésbe, Csehországba és Franciaországba is követett. A harmincas évek végén tértek haza, két gyerekükkel Moszkva mellett telepedtek le. 1939-ben először a lányukat viszi el az állambiztonság, aztán két hónap múlva a férjet. 1941 nyarán anyát és fiát kitelepítik a Káma mellé. Pavlenko elvtárs, legnagyobb sajnálatára, nem tud segíteni, más sem. Augusztus végén, kevéssel negyvenkilencedik születésnapja előtt, Cvetajeva, aki már mosogatólánynak is elszegődött volna, felakasztja magát.
Ennek az életnek a tragikumát örökítik meg a versek – kivételes hőfokon.
Európa Kiadó
304 oldal, 2300 Ft
Kritika (5)