Kalas Zsuzsa: A decemberi gyerek
2009. december 21. /

Avagy mese a gyermeki akarat hatalmáról

Vajon egy kilencéves kisfiú életében mi ér többet: egy űrhajós-szkafanderes katona avagy egy színes üveggolyó? Úgy is feltehetjük a kérdést, érdemes-e spórolt pénzét holmi üveggolyócskára kótyavetyélnie,

amikor a játékbolt kirakatában büszkén és magakelletőn ott feszít az űrhajós-szkafanderes katona. Nézőpont kérdése. Mert mi van akkor, ha az a bizonyos üveggolyó mindent megváltoztat? Mi van akkor, ha segítségével Palinak, a vézna, fehér bőrű, barna hajú kisfiúnak, akinek a szülei éppen válnak, a suliban is piszkálják, jól meg csak akkor érzi magát, ha álmodozhat, vagy ha séta közben fagylaltot vásárolnak vasárnap délután a Fő téri cukrászdában, minden sikerülhet, amit csak akar. Amit nagyon akar. Mert ha egy kilencéves kisfiú valamit nagyon akar, akkor a háztartás összes aprónépe, szitakötője, egere, pókja, katicája összefog, hogy sikerüljön neki. Jöjjön akár mezőn tomboló veszedelem, Boszorkány vagy a Kétfejű szörny.
Kalas Zsuzsa meséje okos mese, s mivel egy pszichológus vég­zett­sé­gű képzőművész írta, egy erősen vizuális, minden mon­da­tá­ban tu­da­to­san megkomponált, játékos és a gyerekek nyelvén szóló, mégis na­gyon komoly életszövedék lett az eredmény. Azt hiszem, Kalas Zsuzsa meséje olyan mese, ami kíméletlenül trafál bele a kiskamaszok törékeny lelkivilágának kellős közepébe, hogy valami olyat építsen a darabokban lévő lélekelemekből, amit aztán később, felcseperedvén még egy atomháború sem képes újra szétzúzni. Kis túlzással.

Noran Kiadó
144 oldal, 2499 Ft
Kritika (5)