2010. január 05. / Fáy Miklós
A Freiburgi Barokk Zenekart Fischer Ádám vezényli
Rajongok az újévi koncertért. A bécsiért is, bár most megint Georges Prétre lesz a karmester, aki azért nem a legszórakoztatóbb pálcavirtuóz, de hát majd a zenekar eljátssza, ahogy szokta, és az pont jó lesz.
Hanem azért kéjes örömmel tölt el, hogy immár évek óta sokkal érdekesebb a pesti újévi koncert a bécsinél. Egész egyszerűen azért, mert Haydn jobb zeneszerző Johann Straussnál. Mert aki ott van az évi rendes A teremtésen, az elmondhatja, hogy ez az év is jól kezdődik, hogy valami már történt vele a legelső napon is, és hátha idén sikerül értelmesen élnünk az életünket.
A teremtés édes teher, soha nem nehéz végighallgatni, és ha az ember bele is kapaszkodik apró részletekbe, csak azért van, hogy tudja magában is tagolni a művet. Rögtön az elején fantasztikus a zene, a káosz, ahogyan Haydn írta a partitúrába, bár a mai füllel ez egyáltalán nem káosz, legfeljebb sötétségnek hat, halk, tartott hangok, furcsa tapogatózás, bizonytalanság, amelyben megszólal a tenor: kezdetben teremtette az Isten az eget és a földet. Ha tetszik, nagyon materiális megközelítése ez a teremtés folyamatának, hiszen az anyag már adva van, valami zene szól, amiből majd kiragyog a híres C-dúr akkord, a fény, de mit lehet tenni, Michelangelónak is szüksége volt falra és festékre ugyanehhez a történethez.
Ha már itt tartunk: tényleg csak Michelangelóéhoz fogható Haydn műve. És ha valaki azt ajánlaná, hogy az újév első estéjén elvisz a Sixtus-kápolnába, ki az, aki nemet mondana?
Művészetek Palotája
1., péntek, 19.00
Rajongok az újévi koncertért. A bécsiért is, bár most megint Georges Prétre lesz a karmester, aki azért nem a legszórakoztatóbb pálcavirtuóz, de hát majd a zenekar eljátssza, ahogy szokta, és az pont jó lesz.
Hanem azért kéjes örömmel tölt el, hogy immár évek óta sokkal érdekesebb a pesti újévi koncert a bécsinél. Egész egyszerűen azért, mert Haydn jobb zeneszerző Johann Straussnál. Mert aki ott van az évi rendes A teremtésen, az elmondhatja, hogy ez az év is jól kezdődik, hogy valami már történt vele a legelső napon is, és hátha idén sikerül értelmesen élnünk az életünket.
A teremtés édes teher, soha nem nehéz végighallgatni, és ha az ember bele is kapaszkodik apró részletekbe, csak azért van, hogy tudja magában is tagolni a művet. Rögtön az elején fantasztikus a zene, a káosz, ahogyan Haydn írta a partitúrába, bár a mai füllel ez egyáltalán nem káosz, legfeljebb sötétségnek hat, halk, tartott hangok, furcsa tapogatózás, bizonytalanság, amelyben megszólal a tenor: kezdetben teremtette az Isten az eget és a földet. Ha tetszik, nagyon materiális megközelítése ez a teremtés folyamatának, hiszen az anyag már adva van, valami zene szól, amiből majd kiragyog a híres C-dúr akkord, a fény, de mit lehet tenni, Michelangelónak is szüksége volt falra és festékre ugyanehhez a történethez.
Ha már itt tartunk: tényleg csak Michelangelóéhoz fogható Haydn műve. És ha valaki azt ajánlaná, hogy az újév első estéjén elvisz a Sixtus-kápolnába, ki az, aki nemet mondana?
Művészetek Palotája
1., péntek, 19.00