2009. március 27. /
A tavasz Budapesten kezdődik – hirdeti a Budapesti Tavaszi Fesztivál szlogenje, és valóban,
aki rendszeres látogatója Magyarország legnagyobb kulturális fesztiváljának, annak a tavasz egyben azt is jelenti, kezdődik a sokszínű, változatos műsorkínálatú fesztivál. A BTF eddigi története három korszakra bontható: az első az alapítástól, 1981-től a rendszerváltásig, a második 1991-től ’96-ig tartott, a harmadik korszak pedig 1997-ben kezdődött. A nyolcvanas években a fesztivál elsősorban idegenforgalmi célokat szolgált, a „Tíz nap, száz helyszín, ezer esemény” mottó jegyében a nem sokkal korábban épült budapesti szállodákat igyekeztek megtölteni. A programsorozat ugyanakkor a Bartók- és Kodály-centenárium megünneplésére is jó alkalmat adott, akárcsak arra, hogy évtizedek óta külföldön élő, világhírű magyar művészek látogassanak haza egy-egy hangversenyre, kiállításra. Így jött el a fesztiválra többek között Doráti Antal karmester, Cziffra György, Vásáry Tamás és Frankl Péter zongoraművész, Victor Vasarely festő- és Amerigo Tot szobrászművész. 1996-ban a Fővárosi Önkormányzat létre hozta Zimányi Zsófia vezetésével a Budapesti Fesztiválközpont Kht.-t, amelyet két minisztériummal közösen megbíztak a fesztivál szervezésével. Az elmúlt években a látogatók száma és a jegyárbevétel is folyamatosan nőtt, miközben a turisztikai célkitűzések mellett a programsorozat kulturális arculata is egyre markánsabbá vált.
Világhírű művészek léptek fel az elmúlt években, hogy csak néhányat említsünk: Nikolaus Harnoncourt, Claudio Abbado, Msztyiszlav Rosztropovics, Gidon Kremer, Kiri Te Kanava, Nigel Kennedy.
A BTF egy európai fesztiválokkal foglalkozó holland egyetemi kutatócsoport toplistáján az első ötven között szerepelnek. Három éve a BTF elnyerte az Európai Kulturális Díjat, amelyet a KulturForum Europa nevű szervezet hozott létre (ezt az egykori német külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher alapította 1992-ben). Az elismeréssel minden évben azt a személyt, szervezetet vagy rendezvényt jutalmazzák, amely a legtöbbet tette hazája kultúrájának európai megismertetéséért, márpedig, ahogy az a díjátadáskor elhangzott, a Budapesti Tavaszi Fesztivál az elmúlt évek munkássága során bebizonyította, hogy a művészet erejével hidat lehet építeni kelet és nyugat között.
Európai örökségünk, a reneszánsz
Kontinensünk újkori történetének aranybetűs fejezete a reneszánsz, amely a középkor aszkézisével szemben eszmevilágának homlokterébe az embert s vele együtt a földi élet szépségét, a szellemi és testi örömök élvezetét, a tudomány és művészet valamennyi ágazatának felvirágoztatását állította. Nálunk a korai reneszánsz kibontakozása legendás királyunk, a humanista műveltségű Hunyadi Mátyás nevéhez fűződik, s mivel az ő trónra lépésének 550. évfordulóját idén ünnepeljük, 2008 deklaráltan a Reneszánsz Éve lett.
A BTF kínálatában éppen ezért kiemelt szerepet kapnak a reneszánsz művek és személyiségek, sőt, események és helyszínek is. Hazai premierként kerül a közönség elé Pfitzner Palestrinája Peskó Zoltán vezényletével, Kovalik Balázs rendezésében, nemzetközi énekesgárda és a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar közreműködésévelA Királyok, szentek, vitézek című műsorban az igazságos uralkodó idolját megtestesítő fiú és a hadvezér apa portréja a Duna menti országok népdalaiban és népköltészetében rajzolódik ki, míg Mátyás itáliai felesége, a művészetpártoló Aragóniai Beatrix tiszteletére a nápolyi udvar reneszánsz zenéje csendül fel korabeli hangszereken, a Micrologus együttes előadásában. Ugyancsak régizenével, továbbá Bach és egy román kortárs szerző műveiből szerkesztett orgonaesttel, kamaramuzsikával és számos magyarországi bemutatóval vendégeskedik a fesztiválon Kolozsvár, az uralkodó szülővárosa. A 4x Reneszánsz című kiállítás-sorozat négy helyszínen mutatja be a magyarországi reneszánsz örökséget, 15. századi könyvkultúránkat, palotaépítészetünket, kárpit- és ötvösművészetünk csodálatra méltó színvonalát.
A fesztivál másik fővonulata az immár tradícióvá kristályosodott Világok Találkozása – azaz hazai és külföldi művészcsillagok randevúja a Föld különféle tájain honos kultúrák képviseletében. A nyitókoncerten a Bajor Állami Zenekart Kent Nagano dirigálja, a Budapesti Fesztiválzenekar egyik programjában Leonidas Kavakos és Perényi Miklós lép fel Pinchas Steinberg vezényletével, a másik műsor karmestere Fischer Iván, szólistája Radu Lupu lesz. Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok Bartók-estjén a Hegedűverseny szólóját Kelemen Barnabás, A kékszakállú herceg várának szerepeit Wiedemann Bernadett és Fried Péter tolmácsolja a Művészetek Palotájában, ahol pár nappal korábban Fischer Ádám a Bambergi Szimfonikusok élén Haydn-, Mozart-, Dvorák-művekhez, Sir John Eliot Gardiner saját együtteseivel, az Angol Barokk Szólistákkal és a Monteverdi Kórussal Bach János-passiójához invitálja a publikumot. A fesztivál kiemelkedő eseménye lesz Eötvös Péter új versenyművének budapesti bemutatója a szerző vezényletével, a Göteborgi Szimfonikusok és Akiko Suwanai hegedűművésznő közreműködésével.
Operabarátoknak szánt meglepetés a jubileumi Puccini-ciklus: a fesztiválunk a zseniális alkotó születésének 150. évfordulóját választékos zenedráma-sorozattal ünnepli, melyben az alig ismert fiatalkori Edgar éppúgy helyet kap, mint a népszerű remekművek sorába tartozó Manon Lescaut, Gianni Schicchi vagy az örökzöld Bohémélet. Különleges előadásnak ígérkezik Tihanyi László Anyaisten című alkotása a Bordeaux-i Operaház produkciójában, hiszen nem mindennap fordul elő, hogy magyar kortárs szerző első operájának hazai premierjén a mű franciaországi ősbemutatójának közreműködői lépjenek fel.
Az esélyegyenlőség jegyében külön programsorozat hívja fel a figyelmet a fogyatékkal élő művészek tehetségére. A közönség megtapasztalhatja, hogy a huszonéves vak Érdi Tamás zongoráján Chopin világa milyen szuggesztív erővel tárul fel, s hogy a hetvenes, fekete urakból álló, négy Grammy-díjjal is elismert Blind Boys of Alabama gospeljein miként süt át Isten közelsége. Továbbá hogy a tíz éve működő Baltazár Színház sérült fiatalokból alakult társulata, és a Gördülő Tánccsoport – amelynek kerekes székben ülő tagjai ép balett-táncosok közreműködésével Bozsik Yvette számukra készített koreográfiáját valósítják meg – hogyan késztetik a másság elfogadására, szeretetteljes kezelésére a nézőt.
„Vigyázó szemetek Párisra vessétek!”
Napjaink egyik legizgalmasabb karmester-egyénisége, Marc Minkowski aligha ismeri Batsányi János verssorát, de március 29-ei zeneakadémiai koncertjének akár ez is lehetne a mottója. Hiszen hangversenyére a francia romantika és századforduló elképesztően gazdag irodalmából alig-alig ismert műveket válogatott össze, amivel mintha azt üzenné, hogy Párizs bizony az unalomig ismert, kanonizált repertoáron túl is tartogat még számunkra meglepetéseket. Hogy a historikus előadói gyakorlat egyik legizgalmasabb képviselőjeként, s a francia barokk zene egyik újjáélesztőjeként ismert Minkowski ezúttal nem 18. századi műsorral érkezik – miként tette azt 2002-ben, amikor a fesztivál történetének egyik legnagyobb sikerű koncertjét adta –, az aligha meglepő. Hiszen az utóbbi években kiderült: repertoárja a 17. századtól egészen a kortárs zenéig terjed, s zenekarával, a grenoble-i székhelyű Les Musiciens du Louvre-ral ugyanazt teszi Rameau vagy Lully műveinek előadásával, mint amikor romantikus zenét játszik: a hittérítők elhivatottságával terjeszti a francia kultúrát. Minkowski a koncertre kizárólag olyan műveket válogatott, amelyek minden ízükben franciák: Fauré egy ritkán hallható színpadi zenéjét (Shylock, op.57) és Saint-Saëns fiatalkori, 2. szimfóniája mellett két igen ritkán játszott szerző művét hozzák el Budapestre. Benjamin Godard (1849-1895) csodagyerekként kezdte karrierjét, s ha az indulás ígéretét végül nem sikerült is nagyszabású művekkel beváltania, háromtételes szvitje (Suite de trois morceaux, op.116) a századforduló egyik legvonzóbb, zenekar-kíséretes fuvolaművének számít. Marie-Joseph Canteloube (1879-1957) dalciklusa, a Chants d’Auvergne pedig betekintést enged abba, hogy a 20. század első felében oly divatos, népdalközpontú művészi zenét miként képzelték el a franciák. A gyönyörű dalok az érzékeny hangszerelésű és harmonizálású kísérettel mindenképpen különleges zenei élményt ígérnek, különösen, hogy a világhírű szoprán, Anne Sofie von Otter énekli őket.
Egy szenvedélyes férfi: Roberto Alagna
Roberto Alagna nemcsak a színpadon nyújt tökéletes színészi teljesítményt a szerelmes férfi szerepében, hanem a valós életben is a szenvedély irányítja döntéseit. A felesége (Angela Gheorghiu) kedvéért kiválóan megtanult románul. Egy évvel ezelőtt Alagna a Milánói Scala színpadán, Radames szerepében lépett fel. Illetve, hatalmas botrányt kavarva, az előadás közben levonult a színpadról. Néhány hónappal a botrányként aposztrofált esemény után, egy interjúban elmondta, hogy az eset hátterében a milánói színházban tapasztalt rossz légkör, valamint az a rendkívül bénító, pszichikai nyomás állt, amit csak bizonyos határig muszáj egy operacsillagnak elviselni. A szegény szicíliai családból származó énekes kamaszként kocsmákban, mulatókban hajnalig zenélt, lényegében önképző módon vált énekessé. A mai napig hisz a saját tréning-módszerében énektanári segítséget azóta sem vesz igénybe, egyedül felesége tanácsaiban bízik. Pályája kezdetén a negyedik tenorként üdvözölték. A címkét Alagna mindig szerényen visszautasította, ám tény, hogy a José Carreras, Placido Domingo és Luciano Pavarotti nevével fémjelzett korszak után ő volt az egyetlen, aki mind zenei, mind színészi képességei révén a világhíres tenorok nyomába szegődhetett. Ráadásul nagynevű elődeivel szemben van egy óriási előnye. Alagna Franciaországban nőtt fel, azon kevesek közé tartozik, akik magas színvonalon képesek tolmácsolni a francia repertoár hasonlíthatatlan dikcióját és stílusát. A kritikusok ma már közhelyként állapítják meg, hogy a kétnyelvű Alagna a francia finomságot olasz temperamentummal ötvözi, és a meglehetősen elhanyagolt francia repertoár autentikus megszólaltatójaként kiválóan bizonyítja ízlését és önkontrollját. Minderről a közönség is meggyőződhet a március 28-ai Puccini-áriaesten a Művészetek Palotájában.
Fringe-díjazottak
Ha valaki arra kíváncsi, hogy különböző népzenék miként keverhetők egymással, vagy hogy milyen formákat ölthet a globalizált szimfonikus rock, az menjen el a 2007-es Fringe Fesztivál két szakmai díjazottjának közös koncertjére. Március 14-én egyetlen hangverseny keretében lép fel az Etnorom együttes és a Fugato Orchestra. Mindkét társulat népszerű, profi és kísérletező kedvű. Az autentikus cigányzenét játszó Etnorom nem pusztán magyar, hanem balkáni, szerb, román, orosz, török, spanyol, sőt, egészen az arab gyökerekig visszanyúló cigány dalokat szólaltat meg, és koncertjeiket hastánccal éppúgy szívesen gazdagítják, mint élő roma táncházzal. Az Alpár Balázs vezette, tizenöt tagú, számos díjjal büszkélkedhető Fugato Orchestra ugyancsak világzenét játszik, de esetükben talán pontosabb világok zenéjéről beszélni, hiszen a rock-zenekarral kiegészülő kamaraszimfonikus hangszer-összeállítás a legkülönfélébb stílusok autentikus megszólaltatását és keverését teszi lehetővé.
Métamorfózis
Métamorfózis című műsorával ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Méta, ezúttal az együttes és a magyar népzene sokszínűségére helyezve a hangsúlyt. A Méta muzsikusai március 24-én a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében adnak világzenei koncertet művészbarátaikkal, mestereikkel és kollegáikkal. A műsor rendezője Novák Ferenc „Tata”, a műsorvezető pedig Novák Péter lesz. A koncert műsora szinte magától alakult, hiszen azokat a formációkat szeretnék bemutatni, amelyekben az egyes Méta-muzsikusok a huszonöt év alatt megfordultak, illetve ma is játszanak. Nem maradhat el az autentikus magyar népzene sem, amelyhez a szakma nagy öregjeit, két mesterüket, Halmos Bélát és Porteleki Lászlót hívták vendégül. A balkáni népzenét a Pravo Zenekar képviseli, ahol a Méta fúvósa, Gera Attila muzsikál, Kovács Ferenchez és a Magony Zenekarhoz Salamon Beáta prímás és az énekesük, Németh Ferenc kötődik, a folk és a jazz találkozását a Bágyi Balázs Jazzquartett jeleníti meg, ők szintén Salamon Beátával zenéltek együtt. Az est egyik különlegessége Cathal Hayden, Írország sztárhegedűse és sztárbendzsósa, valamint a 4menandadog lesz. A tervek szerint a koncertet közös táncház zárja.
aki rendszeres látogatója Magyarország legnagyobb kulturális fesztiváljának, annak a tavasz egyben azt is jelenti, kezdődik a sokszínű, változatos műsorkínálatú fesztivál. A BTF eddigi története három korszakra bontható: az első az alapítástól, 1981-től a rendszerváltásig, a második 1991-től ’96-ig tartott, a harmadik korszak pedig 1997-ben kezdődött. A nyolcvanas években a fesztivál elsősorban idegenforgalmi célokat szolgált, a „Tíz nap, száz helyszín, ezer esemény” mottó jegyében a nem sokkal korábban épült budapesti szállodákat igyekeztek megtölteni. A programsorozat ugyanakkor a Bartók- és Kodály-centenárium megünneplésére is jó alkalmat adott, akárcsak arra, hogy évtizedek óta külföldön élő, világhírű magyar művészek látogassanak haza egy-egy hangversenyre, kiállításra. Így jött el a fesztiválra többek között Doráti Antal karmester, Cziffra György, Vásáry Tamás és Frankl Péter zongoraművész, Victor Vasarely festő- és Amerigo Tot szobrászművész. 1996-ban a Fővárosi Önkormányzat létre hozta Zimányi Zsófia vezetésével a Budapesti Fesztiválközpont Kht.-t, amelyet két minisztériummal közösen megbíztak a fesztivál szervezésével. Az elmúlt években a látogatók száma és a jegyárbevétel is folyamatosan nőtt, miközben a turisztikai célkitűzések mellett a programsorozat kulturális arculata is egyre markánsabbá vált.
Világhírű művészek léptek fel az elmúlt években, hogy csak néhányat említsünk: Nikolaus Harnoncourt, Claudio Abbado, Msztyiszlav Rosztropovics, Gidon Kremer, Kiri Te Kanava, Nigel Kennedy. A BTF egy európai fesztiválokkal foglalkozó holland egyetemi kutatócsoport toplistáján az első ötven között szerepelnek. Három éve a BTF elnyerte az Európai Kulturális Díjat, amelyet a KulturForum Europa nevű szervezet hozott létre (ezt az egykori német külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher alapította 1992-ben). Az elismeréssel minden évben azt a személyt, szervezetet vagy rendezvényt jutalmazzák, amely a legtöbbet tette hazája kultúrájának európai megismertetéséért, márpedig, ahogy az a díjátadáskor elhangzott, a Budapesti Tavaszi Fesztivál az elmúlt évek munkássága során bebizonyította, hogy a művészet erejével hidat lehet építeni kelet és nyugat között.
Európai örökségünk, a reneszánsz
Kontinensünk újkori történetének aranybetűs fejezete a reneszánsz, amely a középkor aszkézisével szemben eszmevilágának homlokterébe az embert s vele együtt a földi élet szépségét, a szellemi és testi örömök élvezetét, a tudomány és művészet valamennyi ágazatának felvirágoztatását állította. Nálunk a korai reneszánsz kibontakozása legendás királyunk, a humanista műveltségű Hunyadi Mátyás nevéhez fűződik, s mivel az ő trónra lépésének 550. évfordulóját idén ünnepeljük, 2008 deklaráltan a Reneszánsz Éve lett.
A BTF kínálatában éppen ezért kiemelt szerepet kapnak a reneszánsz művek és személyiségek, sőt, események és helyszínek is. Hazai premierként kerül a közönség elé Pfitzner Palestrinája Peskó Zoltán vezényletével, Kovalik Balázs rendezésében, nemzetközi énekesgárda és a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar közreműködésévelA Királyok, szentek, vitézek című műsorban az igazságos uralkodó idolját megtestesítő fiú és a hadvezér apa portréja a Duna menti országok népdalaiban és népköltészetében rajzolódik ki, míg Mátyás itáliai felesége, a művészetpártoló Aragóniai Beatrix tiszteletére a nápolyi udvar reneszánsz zenéje csendül fel korabeli hangszereken, a Micrologus együttes előadásában. Ugyancsak régizenével, továbbá Bach és egy román kortárs szerző műveiből szerkesztett orgonaesttel, kamaramuzsikával és számos magyarországi bemutatóval vendégeskedik a fesztiválon Kolozsvár, az uralkodó szülővárosa. A 4x Reneszánsz című kiállítás-sorozat négy helyszínen mutatja be a magyarországi reneszánsz örökséget, 15. századi könyvkultúránkat, palotaépítészetünket, kárpit- és ötvösművészetünk csodálatra méltó színvonalát.
A fesztivál másik fővonulata az immár tradícióvá kristályosodott Világok Találkozása – azaz hazai és külföldi művészcsillagok randevúja a Föld különféle tájain honos kultúrák képviseletében. A nyitókoncerten a Bajor Állami Zenekart Kent Nagano dirigálja, a Budapesti Fesztiválzenekar egyik programjában Leonidas Kavakos és Perényi Miklós lép fel Pinchas Steinberg vezényletével, a másik műsor karmestere Fischer Iván, szólistája Radu Lupu lesz. Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok Bartók-estjén a Hegedűverseny szólóját Kelemen Barnabás, A kékszakállú herceg várának szerepeit Wiedemann Bernadett és Fried Péter tolmácsolja a Művészetek Palotájában, ahol pár nappal korábban Fischer Ádám a Bambergi Szimfonikusok élén Haydn-, Mozart-, Dvorák-művekhez, Sir John Eliot Gardiner saját együtteseivel, az Angol Barokk Szólistákkal és a Monteverdi Kórussal Bach János-passiójához invitálja a publikumot. A fesztivál kiemelkedő eseménye lesz Eötvös Péter új versenyművének budapesti bemutatója a szerző vezényletével, a Göteborgi Szimfonikusok és Akiko Suwanai hegedűművésznő közreműködésével.
Operabarátoknak szánt meglepetés a jubileumi Puccini-ciklus: a fesztiválunk a zseniális alkotó születésének 150. évfordulóját választékos zenedráma-sorozattal ünnepli, melyben az alig ismert fiatalkori Edgar éppúgy helyet kap, mint a népszerű remekművek sorába tartozó Manon Lescaut, Gianni Schicchi vagy az örökzöld Bohémélet. Különleges előadásnak ígérkezik Tihanyi László Anyaisten című alkotása a Bordeaux-i Operaház produkciójában, hiszen nem mindennap fordul elő, hogy magyar kortárs szerző első operájának hazai premierjén a mű franciaországi ősbemutatójának közreműködői lépjenek fel.
Az esélyegyenlőség jegyében külön programsorozat hívja fel a figyelmet a fogyatékkal élő művészek tehetségére. A közönség megtapasztalhatja, hogy a huszonéves vak Érdi Tamás zongoráján Chopin világa milyen szuggesztív erővel tárul fel, s hogy a hetvenes, fekete urakból álló, négy Grammy-díjjal is elismert Blind Boys of Alabama gospeljein miként süt át Isten közelsége. Továbbá hogy a tíz éve működő Baltazár Színház sérült fiatalokból alakult társulata, és a Gördülő Tánccsoport – amelynek kerekes székben ülő tagjai ép balett-táncosok közreműködésével Bozsik Yvette számukra készített koreográfiáját valósítják meg – hogyan késztetik a másság elfogadására, szeretetteljes kezelésére a nézőt.
„Vigyázó szemetek Párisra vessétek!”
Napjaink egyik legizgalmasabb karmester-egyénisége, Marc Minkowski aligha ismeri Batsányi János verssorát, de március 29-ei zeneakadémiai koncertjének akár ez is lehetne a mottója. Hiszen hangversenyére a francia romantika és századforduló elképesztően gazdag irodalmából alig-alig ismert műveket válogatott össze, amivel mintha azt üzenné, hogy Párizs bizony az unalomig ismert, kanonizált repertoáron túl is tartogat még számunkra meglepetéseket. Hogy a historikus előadói gyakorlat egyik legizgalmasabb képviselőjeként, s a francia barokk zene egyik újjáélesztőjeként ismert Minkowski ezúttal nem 18. századi műsorral érkezik – miként tette azt 2002-ben, amikor a fesztivál történetének egyik legnagyobb sikerű koncertjét adta –, az aligha meglepő. Hiszen az utóbbi években kiderült: repertoárja a 17. századtól egészen a kortárs zenéig terjed, s zenekarával, a grenoble-i székhelyű Les Musiciens du Louvre-ral ugyanazt teszi Rameau vagy Lully műveinek előadásával, mint amikor romantikus zenét játszik: a hittérítők elhivatottságával terjeszti a francia kultúrát. Minkowski a koncertre kizárólag olyan műveket válogatott, amelyek minden ízükben franciák: Fauré egy ritkán hallható színpadi zenéjét (Shylock, op.57) és Saint-Saëns fiatalkori, 2. szimfóniája mellett két igen ritkán játszott szerző művét hozzák el Budapestre. Benjamin Godard (1849-1895) csodagyerekként kezdte karrierjét, s ha az indulás ígéretét végül nem sikerült is nagyszabású művekkel beváltania, háromtételes szvitje (Suite de trois morceaux, op.116) a századforduló egyik legvonzóbb, zenekar-kíséretes fuvolaművének számít. Marie-Joseph Canteloube (1879-1957) dalciklusa, a Chants d’Auvergne pedig betekintést enged abba, hogy a 20. század első felében oly divatos, népdalközpontú művészi zenét miként képzelték el a franciák. A gyönyörű dalok az érzékeny hangszerelésű és harmonizálású kísérettel mindenképpen különleges zenei élményt ígérnek, különösen, hogy a világhírű szoprán, Anne Sofie von Otter énekli őket.
Egy szenvedélyes férfi: Roberto Alagna
Roberto Alagna nemcsak a színpadon nyújt tökéletes színészi teljesítményt a szerelmes férfi szerepében, hanem a valós életben is a szenvedély irányítja döntéseit. A felesége (Angela Gheorghiu) kedvéért kiválóan megtanult románul. Egy évvel ezelőtt Alagna a Milánói Scala színpadán, Radames szerepében lépett fel. Illetve, hatalmas botrányt kavarva, az előadás közben levonult a színpadról. Néhány hónappal a botrányként aposztrofált esemény után, egy interjúban elmondta, hogy az eset hátterében a milánói színházban tapasztalt rossz légkör, valamint az a rendkívül bénító, pszichikai nyomás állt, amit csak bizonyos határig muszáj egy operacsillagnak elviselni. A szegény szicíliai családból származó énekes kamaszként kocsmákban, mulatókban hajnalig zenélt, lényegében önképző módon vált énekessé. A mai napig hisz a saját tréning-módszerében énektanári segítséget azóta sem vesz igénybe, egyedül felesége tanácsaiban bízik. Pályája kezdetén a negyedik tenorként üdvözölték. A címkét Alagna mindig szerényen visszautasította, ám tény, hogy a José Carreras, Placido Domingo és Luciano Pavarotti nevével fémjelzett korszak után ő volt az egyetlen, aki mind zenei, mind színészi képességei révén a világhíres tenorok nyomába szegődhetett. Ráadásul nagynevű elődeivel szemben van egy óriási előnye. Alagna Franciaországban nőtt fel, azon kevesek közé tartozik, akik magas színvonalon képesek tolmácsolni a francia repertoár hasonlíthatatlan dikcióját és stílusát. A kritikusok ma már közhelyként állapítják meg, hogy a kétnyelvű Alagna a francia finomságot olasz temperamentummal ötvözi, és a meglehetősen elhanyagolt francia repertoár autentikus megszólaltatójaként kiválóan bizonyítja ízlését és önkontrollját. Minderről a közönség is meggyőződhet a március 28-ai Puccini-áriaesten a Művészetek Palotájában.
Fringe-díjazottak
Ha valaki arra kíváncsi, hogy különböző népzenék miként keverhetők egymással, vagy hogy milyen formákat ölthet a globalizált szimfonikus rock, az menjen el a 2007-es Fringe Fesztivál két szakmai díjazottjának közös koncertjére. Március 14-én egyetlen hangverseny keretében lép fel az Etnorom együttes és a Fugato Orchestra. Mindkét társulat népszerű, profi és kísérletező kedvű. Az autentikus cigányzenét játszó Etnorom nem pusztán magyar, hanem balkáni, szerb, román, orosz, török, spanyol, sőt, egészen az arab gyökerekig visszanyúló cigány dalokat szólaltat meg, és koncertjeiket hastánccal éppúgy szívesen gazdagítják, mint élő roma táncházzal. Az Alpár Balázs vezette, tizenöt tagú, számos díjjal büszkélkedhető Fugato Orchestra ugyancsak világzenét játszik, de esetükben talán pontosabb világok zenéjéről beszélni, hiszen a rock-zenekarral kiegészülő kamaraszimfonikus hangszer-összeállítás a legkülönfélébb stílusok autentikus megszólaltatását és keverését teszi lehetővé.
Métamorfózis
Métamorfózis című műsorával ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Méta, ezúttal az együttes és a magyar népzene sokszínűségére helyezve a hangsúlyt. A Méta muzsikusai március 24-én a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében adnak világzenei koncertet művészbarátaikkal, mestereikkel és kollegáikkal. A műsor rendezője Novák Ferenc „Tata”, a műsorvezető pedig Novák Péter lesz. A koncert műsora szinte magától alakult, hiszen azokat a formációkat szeretnék bemutatni, amelyekben az egyes Méta-muzsikusok a huszonöt év alatt megfordultak, illetve ma is játszanak. Nem maradhat el az autentikus magyar népzene sem, amelyhez a szakma nagy öregjeit, két mesterüket, Halmos Bélát és Porteleki Lászlót hívták vendégül. A balkáni népzenét a Pravo Zenekar képviseli, ahol a Méta fúvósa, Gera Attila muzsikál, Kovács Ferenchez és a Magony Zenekarhoz Salamon Beáta prímás és az énekesük, Németh Ferenc kötődik, a folk és a jazz találkozását a Bágyi Balázs Jazzquartett jeleníti meg, ők szintén Salamon Beátával zenéltek együtt. Az est egyik különlegessége Cathal Hayden, Írország sztárhegedűse és sztárbendzsósa, valamint a 4menandadog lesz. A tervek szerint a koncertet közös táncház zárja.