2010. február 17. / TV
Kiss-Végh Emőke tavaly végzett a Kaposvári Egyetem Művészeti karának színész szakán. Jelenleg szabadúszó, keresi a lehetőségeket, s bízik abban, hogy előbb-utóbb otthonra talál egy társulatnál.
Tavaly óta a kaposvári színművészetin ötéves a képzés, neked még három volt.
K.-V. E.: Nagyon sajnálom, hogy nincs lehetőség mesterképzésen továbbtanulni, pedig szívesen képezném még magamat. Kaposvárott a harmadik évben lett csak osztályfőnökünk, Mohácsi János személyében, addig trimeszterekben zajlott az oktatás, más-más vezető tanárral. Kaposvár sokkal önállóbb életre nevel, mint a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem, tt nincs lehetőség arra, hogy az osztályfőnök a színházához szerződtesse a végzőseit. Rajtad múlik, hol tudsz boldogulni. Az osztálytársaim közül páran vidékre szerződtek, a többség szabadúszó lett. Színészekből rendkívül nagy a túlképzés, tavaly három végzős osztályból legalább 40-50 ember került ki, nem beszélve a különböző stúdiósokról.
Ehhez képest jól alakult a pályakezdésed, hiszen három darabban is játszol.
K.-V. E.: Az Örkény Színházban a Kasimir és Karolinében Maria vagyok, végzett színészként ez az első kőszínházi munkám. A rendező, Bagossy László hívott erre a szerepre. Jól érzem magam az Örkényben, nagyon kedvesek a kollégák. A Budapesti Kamaraszínház Liliom előadásában beugrással vettem át Lujza szerepét, amit tovább játszhatok. És van egy főszerep is: a Hedda Gabler címszerepe, amelyet két volt osztálytársammal, Ördög Tamással és Varga Balázzsal a Skandináv Házban adunk elő. Közösen találtuk meg a darabot, és hála a norvég nagykövetséggel és a Skandináv Házzal való szerencsés találkozásnak, önerőből megvalósíthattuk. A rendezésig bezárólag mindent mi csináltunk.
Úgy tűnik, szabadúszóként nem egyszerű a helyzeted.
K.-V. E.: Folyamatosan keresni kell a lehetőséget. Nem szabad feladni, muszáj csinálni. Sajnos sok olyan példa van előttem, hogy valaki abbahagyta a pályát, mert nem kapott szerepet. Meg kell tanulni nem szégyenlősködni, eladni magamat. Regisztrálva vagyok ügynökségeknél is. Gondolkodunk újabb produkcióban is, keressük a megfelelő darabot. A Hedda Gablerre meghívok rendezőket, jöjjenek, nézzenek meg főszerepben is. Egyszóval mindent megteszek azért, hogy szerepet kapjak.
Melyik színházhoz mennél legszívesebben?
K.-V. E.: Az Örkényhez. Számomra fontos, hogy tartozzak egy társulathoz, alkatilag van szükségem arra, hogy legyen egy feszes időbeosztásom, valaki gondolkodjon bennem, visszajelzéseket kapjak a tapasztalt kollégáktól. Bízom benne, eljön ez az idő is…
Tavaly óta a kaposvári színművészetin ötéves a képzés, neked még három volt.
K.-V. E.: Nagyon sajnálom, hogy nincs lehetőség mesterképzésen továbbtanulni, pedig szívesen képezném még magamat. Kaposvárott a harmadik évben lett csak osztályfőnökünk, Mohácsi János személyében, addig trimeszterekben zajlott az oktatás, más-más vezető tanárral. Kaposvár sokkal önállóbb életre nevel, mint a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem, tt nincs lehetőség arra, hogy az osztályfőnök a színházához szerződtesse a végzőseit. Rajtad múlik, hol tudsz boldogulni. Az osztálytársaim közül páran vidékre szerződtek, a többség szabadúszó lett. Színészekből rendkívül nagy a túlképzés, tavaly három végzős osztályból legalább 40-50 ember került ki, nem beszélve a különböző stúdiósokról.
Ehhez képest jól alakult a pályakezdésed, hiszen három darabban is játszol.
K.-V. E.: Az Örkény Színházban a Kasimir és Karolinében Maria vagyok, végzett színészként ez az első kőszínházi munkám. A rendező, Bagossy László hívott erre a szerepre. Jól érzem magam az Örkényben, nagyon kedvesek a kollégák. A Budapesti Kamaraszínház Liliom előadásában beugrással vettem át Lujza szerepét, amit tovább játszhatok. És van egy főszerep is: a Hedda Gabler címszerepe, amelyet két volt osztálytársammal, Ördög Tamással és Varga Balázzsal a Skandináv Házban adunk elő. Közösen találtuk meg a darabot, és hála a norvég nagykövetséggel és a Skandináv Házzal való szerencsés találkozásnak, önerőből megvalósíthattuk. A rendezésig bezárólag mindent mi csináltunk.
Úgy tűnik, szabadúszóként nem egyszerű a helyzeted.
K.-V. E.: Folyamatosan keresni kell a lehetőséget. Nem szabad feladni, muszáj csinálni. Sajnos sok olyan példa van előttem, hogy valaki abbahagyta a pályát, mert nem kapott szerepet. Meg kell tanulni nem szégyenlősködni, eladni magamat. Regisztrálva vagyok ügynökségeknél is. Gondolkodunk újabb produkcióban is, keressük a megfelelő darabot. A Hedda Gablerre meghívok rendezőket, jöjjenek, nézzenek meg főszerepben is. Egyszóval mindent megteszek azért, hogy szerepet kapjak.
Melyik színházhoz mennél legszívesebben?
K.-V. E.: Az Örkényhez. Számomra fontos, hogy tartozzak egy társulathoz, alkatilag van szükségem arra, hogy legyen egy feszes időbeosztásom, valaki gondolkodjon bennem, visszajelzéseket kapjak a tapasztalt kollégáktól. Bízom benne, eljön ez az idő is…