Borsarok: A Bor 2010. március 06. / Geönczeöl Attila Nem tévedés, erre a középáras olasz rizlingre öt csillagot jelöltem be a cím alatt. Valahol itt kezdődik nekem ugyanis a BOR, az az ital, amit Hamvas Béla szerint „bármikor, bárhol, bárhogyan” érdemes fogyasztani. Mert dobálózhatunk szakszavakkal, hasonlítgathatjuk ajkat csücsörítve, jelentőségteljesen szürcsölgetve rezedához meg keserűmandulához, a rizlinget ivásra teremtették. Fodor Gyula (FodorVin) füredi vinotékájában, „csak úgy mellékesen”, beszélgetés közben kaptam egy pohárral a 2009-es évjáratú aszófői olasz rizlingjéből. Nem kóstolómennyiséget töltöttek, hanem egy jó háromnegyed borospohárnyit, ami sznobkörökben – de sokszor még borászok, borszakértők közt is – majdhogynem illetlenség. Ám az első korty után már meg is bántam, hogy ilyen gondolataim támadtak. Könnyed hatású, gyümölcsös illatú, mégis testes, tartalmas bor ez, sok-sok zamattal, kiegyensúlyozott, vidám savakkal. Itatja magát, könnyen lecsusszan egy-két pohárkával belőle, még csak nem is kíván különösebb alkalmat vagy ételt maga mellé. Persze nem bánjuk meg, ha keríteni tudunk hozzá valamilyen fehér húsú halat, például roston sült balatoni fogast, de akár egy hétköznapi grillcsirke is megteszi. Ára: 1200-1400 forint/palack