2010. Április 26. / Fáy Miklós
Ki hitte volna, hogy kortárs mű ekkora sikert arathat. Pedig arat, és zajosat, és nagyon félreismertem Hollerung Gábort, ha jövő húsvétkor nem fogják valahol Budapesten is előadni Osvaldo Golijov passióját.
Szóval: foglakozni kell vele.
Nem is esik nehezünkre, hallgatható zene, dél-amerikai színekben, de teljes multikulti társasággal, van szimfonikus zenekar, kórus, különféle stílusban otthonos énekesek, és, persze, Jézus története. Hiszen ez volt a lényeg.
2000-ben, Bach halálának 250. évfordulóján a stuttgarti Bach Akadémia fölkért a világ elismert zeneszerzői közül négyet, hogy zenésítsék meg a szenvedéstörténetet a négy evangélista elmondása szerint. A négy szerző között volt Sofia Gubaidulina, Wolfgang Rihm, Tan Dun és Osvaldo Golijov. Ez három kontinens, hiszen Tan Dun kínai, az akkor negyvenéves Golijov pedig Argentínában született, jelenleg pedig az USA-ban él. Már egy kicsit nagyobb, tágasabb a világ, mint amihez mi, elkényeztetett európaiak szokva vagyunk.
Nem mintha nem szoktuk volna már egy kicsit a dél-amerikai jellegű egyházi zenét, a Missa Criolla végül is nagy siker errefelé is, általában öröm is hallgatni. A Márk-passió bizonyos fokig emlékeztet rá, éppen a ritmikussága, egzotikuma miatt, de sokkal bonyodalmasabb, előadói szempontból is igényesebb darab. Golijov szakít a bachi hagyományokkal, nincs Evangélista, illetve van, de nem egy énekes, hanem kinek mikor jut elmesélnivaló. Nem énekli basszista Jézus szerepét, az egyének helyett a tömeg a fontosabb, még jobban érezni az események végzetszerűségét és megváltoztathatatlanságát, a tömeg változékonyságát és kiszámíthatatlanságát, az utca hangját.
Másfél óra zene. Aki akarja, annak nem csak zene, a két CD mellé odacsomagolták az amszterdami előadást DVD-n is. Nem szenvedés. Pedig passió.
CD
Deutsche Grammophon, 2010
Kritika (3)
Szóval: foglakozni kell vele. Nem is esik nehezünkre, hallgatható zene, dél-amerikai színekben, de teljes multikulti társasággal, van szimfonikus zenekar, kórus, különféle stílusban otthonos énekesek, és, persze, Jézus története. Hiszen ez volt a lényeg.
2000-ben, Bach halálának 250. évfordulóján a stuttgarti Bach Akadémia fölkért a világ elismert zeneszerzői közül négyet, hogy zenésítsék meg a szenvedéstörténetet a négy evangélista elmondása szerint. A négy szerző között volt Sofia Gubaidulina, Wolfgang Rihm, Tan Dun és Osvaldo Golijov. Ez három kontinens, hiszen Tan Dun kínai, az akkor negyvenéves Golijov pedig Argentínában született, jelenleg pedig az USA-ban él. Már egy kicsit nagyobb, tágasabb a világ, mint amihez mi, elkényeztetett európaiak szokva vagyunk.
Nem mintha nem szoktuk volna már egy kicsit a dél-amerikai jellegű egyházi zenét, a Missa Criolla végül is nagy siker errefelé is, általában öröm is hallgatni. A Márk-passió bizonyos fokig emlékeztet rá, éppen a ritmikussága, egzotikuma miatt, de sokkal bonyodalmasabb, előadói szempontból is igényesebb darab. Golijov szakít a bachi hagyományokkal, nincs Evangélista, illetve van, de nem egy énekes, hanem kinek mikor jut elmesélnivaló. Nem énekli basszista Jézus szerepét, az egyének helyett a tömeg a fontosabb, még jobban érezni az események végzetszerűségét és megváltoztathatatlanságát, a tömeg változékonyságát és kiszámíthatatlanságát, az utca hangját.
Másfél óra zene. Aki akarja, annak nem csak zene, a két CD mellé odacsomagolták az amszterdami előadást DVD-n is. Nem szenvedés. Pedig passió.
CD
Deutsche Grammophon, 2010
Kritika (3)