2010. Április 29. /
A számtalan festészeti tárlat között szinte rendhagyó eseménynek számít, ha kizárólag szobrászati alkotások kerülnek bemutatásra egy kortárs művészeti galériában,
de mivel a Molnár Ani Galéria programjában mindig is jelentős szerepet kapott a kortárs magyar szobrászat, cseppet sem meglepő, hogy legújabb kiállításán is két ifjú szobrásztehetséget, egészen pontosan az ő egymást inspiráló plasztikus alkotásait állították egymás mellé a kurátorok. Rajcsók Attila a 80-as években született, szemtelenül fiatal szobrásznemzedék egyik friss tehetsége, aki Gálhidy Pétert, a 30-as évei közepét taposó „nagy öreget” választotta mesterének. Közös kiállításukon ekképpen közös a forrás is, amelyből a két művész kiindult: szobraikkal a természet különböző részleteinek pontos leképezésére, de nem naturalisztikus ábrázolására törekszenek mindketten. Ahogyan a kiállítás címe is sejteti, alkotásaik a természet l’art pour l’art megjelenítése mellett a szobrászat olyan alapvető kérdéseire is reflektálnak, mint a szobor által teremtett, körülhatárolt tér izgalmas témája, az anyagok összjátéka, párosítása vagy az egyensúly és a súlypont kérdése. Egy tárgyat – legalábbis az általános vélekedések szerint – a legbiztosabban legkevesebb három ponton lehet megtámasztani… Rajcsók Attila szerint azonban a művészetben nem feltétlenül kell, hogy így legyen, s a tárlat talán legizgalmasabb részeként az ifjú művész olykor-olykor két, sőt, egy ponton megtámasztott szobrokkal igyekszik kicselezni a gravitációt.
Molnár Ani Galéria
Június 4-éig
de mivel a Molnár Ani Galéria programjában mindig is jelentős szerepet kapott a kortárs magyar szobrászat, cseppet sem meglepő, hogy legújabb kiállításán is két ifjú szobrásztehetséget, egészen pontosan az ő egymást inspiráló plasztikus alkotásait állították egymás mellé a kurátorok. Rajcsók Attila a 80-as években született, szemtelenül fiatal szobrásznemzedék egyik friss tehetsége, aki Gálhidy Pétert, a 30-as évei közepét taposó „nagy öreget” választotta mesterének. Közös kiállításukon ekképpen közös a forrás is, amelyből a két művész kiindult: szobraikkal a természet különböző részleteinek pontos leképezésére, de nem naturalisztikus ábrázolására törekszenek mindketten. Ahogyan a kiállítás címe is sejteti, alkotásaik a természet l’art pour l’art megjelenítése mellett a szobrászat olyan alapvető kérdéseire is reflektálnak, mint a szobor által teremtett, körülhatárolt tér izgalmas témája, az anyagok összjátéka, párosítása vagy az egyensúly és a súlypont kérdése. Egy tárgyat – legalábbis az általános vélekedések szerint – a legbiztosabban legkevesebb három ponton lehet megtámasztani… Rajcsók Attila szerint azonban a művészetben nem feltétlenül kell, hogy így legyen, s a tárlat talán legizgalmasabb részeként az ifjú művész olykor-olykor két, sőt, egy ponton megtámasztott szobrokkal igyekszik kicselezni a gravitációt. Molnár Ani Galéria
Június 4-éig