2010. május 21. / Fáy Miklós
Vezényel: Kesselyák Gergely
Nem éppen a legfrissebb rendezés, jó tizenöt éve láttam utoljára ezt a produkciót, még az Erkel Színházban, és már akkor is fáradt, poros és statikus volt, de végre egyszer színtisztán a zene miatt is elmehetünk az Operába.
Vagy ha nem is a zene, de az énekesek miatt. Bár az az érzésem, hogy ilyen esetben az énekes és az énekes színész szétválasztása szinte értelmetlen. Alkalmam volt telefonon beszélni Paoletta Marrocuval, és annyi érdekeset mondott a szerepről, hogy úgy tűnik, nem érdemes kihagyni ezt a lehetőséget.
Nyilván minden művész megszereti valamennyire azt a figurát, akit játszik, és meg tudja magyarázni, hogy miért kellett az intrikusnak mindenkit átverni, a nőcsábásznak minden lehetséges nőt ágyba vinni. De Paoletta Marrocu nagyon lendületesen tudott szóban érvelni Abigél, a Nabucco főgonosza, a hatalomra törő, kíméletlen nő mellett. Hogy szegény csak el van veszve a világban, nem tudja, ki ő pontosan, kiben bízhat, ezért aztán nem bízik senkiben. Abigélnek csak szeretetre lenne szüksége, mint mindannyiunknak. Igaz, ha megkapná a szeretetet, nem lenne opera sem, amelyben játszhatna. Néha azt hiszem, hogy ez a mindent és mindenkit megértés a drámák és operák legnagyobb ellensége, lassan rájövünk, hogy senki sem gonosz, és ha nincs gonosz, nincs jó sem, ami vagy aki diadalmaskodhatna. Meglátjuk, mi lesz mindebből az Operában.
Magyar Állami Operaház
10. és 12., hétfő és szerda, 19.00
Nem éppen a legfrissebb rendezés, jó tizenöt éve láttam utoljára ezt a produkciót, még az Erkel Színházban, és már akkor is fáradt, poros és statikus volt, de végre egyszer színtisztán a zene miatt is elmehetünk az Operába.
Vagy ha nem is a zene, de az énekesek miatt. Bár az az érzésem, hogy ilyen esetben az énekes és az énekes színész szétválasztása szinte értelmetlen. Alkalmam volt telefonon beszélni Paoletta Marrocuval, és annyi érdekeset mondott a szerepről, hogy úgy tűnik, nem érdemes kihagyni ezt a lehetőséget. Nyilván minden művész megszereti valamennyire azt a figurát, akit játszik, és meg tudja magyarázni, hogy miért kellett az intrikusnak mindenkit átverni, a nőcsábásznak minden lehetséges nőt ágyba vinni. De Paoletta Marrocu nagyon lendületesen tudott szóban érvelni Abigél, a Nabucco főgonosza, a hatalomra törő, kíméletlen nő mellett. Hogy szegény csak el van veszve a világban, nem tudja, ki ő pontosan, kiben bízhat, ezért aztán nem bízik senkiben. Abigélnek csak szeretetre lenne szüksége, mint mindannyiunknak. Igaz, ha megkapná a szeretetet, nem lenne opera sem, amelyben játszhatna. Néha azt hiszem, hogy ez a mindent és mindenkit megértés a drámák és operák legnagyobb ellensége, lassan rájövünk, hogy senki sem gonosz, és ha nincs gonosz, nincs jó sem, ami vagy aki diadalmaskodhatna. Meglátjuk, mi lesz mindebből az Operában.
Magyar Állami Operaház
10. és 12., hétfő és szerda, 19.00