| Verdi: Don Carlos 2010. május 21. / Fáy Miklós Vezényel: Fischer Ádám Voltaképpen ez már válasz is a Nabuccóban felmerülő kérdésre: Fülöp király a legérdekesebb Verdi-figurák egyike, mert gyenge is, esendő is, időnként gonosz, mégis képtelenség nem szeretni. Ennek egyik és nyilván legfőbb oka a híres ária, amely szerint majd alszik ő, ha véget ér a kín. Szegény király, az akkori világ legnagyobb uralkodója álmatlanul bolyong a palotában, és a féltékenység gyötri. Lehet mindenféle magyarázatot találni arra, hogy miért érzi ezt a pillanatot olyan közel magához bárki, függetlenül attól, hogy gyötri-e a féltékenység, vagy hogy birodalmában lemegy-e a nap. Nyilván a féltékenység majdnem annyira demokratikus dolog, mint a halál, születéstől és anyagi helyzettől függetlenül kínozza az embereket. Lehet, hogy van abban valami jó érzés, hogy ez a derék vénember is csak attól szenved, mint bármelyikünk, és hogy ő sem lát az emberszívekbe. Lehet. De van egyszerűbb magyarázat is Fülöp király közelségére. A zene. Annyira szomorú, ahogy a cselló jajgat az éjszakában, és aztán megszólal egy szép, komoly férfihang, és csak azt tudja mondani: soha nem szeretett. Csak a szép, komoly férfihangra van szükségünk. De megkapjuk: Ferruccio Furlanetto énekel a két estén. Magyar Állami Operaház 11. és 13., kedd és csütörtök, 18.00 |