2010. május 21. / DIBBUK
„Csupa l, csupa i, csupa o, csupa a.” Ilona örök. Sokan aggódtak, mikor hónapokra bezárt a 80-as évek vendéglátásnak egyik húzóneve, ráadásul a teljes épületet szétbombázták a tatarozók,
de – talán váratlanul – ismét étteremként nyitott meg a Szép Ilona. A koncepció is ugyanaz, sőt, lényegében minden eléggé ugyanaz. A rántott húsos családi vasárnapok nagy kedvencei maradtak az étlapon, méghozzá közönségcsalogatóan kedvező árfekvésben. A belső pedig tényleg megszépült, ízléssel, érzékkel végezték el a teljes ráncfelvarrást a renoválók. A sláger nyilván a hétvége marad, de péntek este is váratlanul sok asztalnál ülnek a fesztelenül csacsogó párok, kisebb társaságok. A felszolgálók is a félmúlt képviselői, a flegmaság, a túlzott szolgálatkészség és valamiféle ünnepélyesség elegyével végzik munkájukat, precízen, gyorsan, udvariasan. De közben mégis valahogy arra kell gondolni; meglehet a véleményük, amit a hátsó ajtós cigizés közben meg is oszthatnak egymással.
Nemcsak az étlap, de a tálalás és az ízek is a régiek, ahogyan arra emlékezhetünk, és ahogyan azt tulajdonképpen szerettük is. A szarvasragu-leves szép, mély csészében érkezik, a teteje sajnos megbőrösödött, de a sűrű állagú lé elég finom, leszámítva a zavaró túlédesítést – egyáltalán minek bele cukor?! – és az enyhe finomfőzelék-jelleget. A Szép Ilona druszája, Horváth Ilona világát hozza, amit az a „pikáns” jelző alatt ért egy-egy raguleves esetében. (Mustár, cukor, citrom, ez volt régebben a pikantéria.)
Egyértelműen édeskés az egri (vörösboros) gombamártás is, amely az amúgy jól elkészített hátszínt borítja vastagon. Jó ötlet, hogy burgonyafánkkal tálalják, így van remény arra, hogy a mártás azért tányéron belül maradjon, de a szósz túltengését a 21. század második évtizedében már ellenjavalltnak véli a szakmai kánon… A paprikás csirkecomb esetében csak a tejfölös uborkasalátánál billent meg a cukortartó, ez pontosan olyan, amilyennek emlékeinkben él. A paprikás mártás kicsit túlpirult, de ízletes, és viszonylag jól sikerült a comb elkészítése is. Ennyi édes hatás után a desszertnél már tényleg eljön az édesség ideje: a Gundel-palacsintán fényes, látványos a csokoládészósz, igazi dióból készült a töltelék. És persze túlédesített. A tiroli almás rétes tűzforrón érkezik, narancshéjjal, mazsolával gazdagított sütemény, sok porcukorral. Úgyhogy áll még az ősz Peterdi háza, nincs ok az aggodalomra. De meglátogatni sincs nagyon. Kicsit nosztalgiázni, merengeni persze lehet, és amint megnyílik késő tavasszal a tágas kerthelyiség, mindjárt otthonosabban tehetünk retrótúrát a nyolcvanasokba.
II., Budakeszi út 3.
Főétel: 1200–3600 Ft
Kritika (3)
de – talán váratlanul – ismét étteremként nyitott meg a Szép Ilona. A koncepció is ugyanaz, sőt, lényegében minden eléggé ugyanaz. A rántott húsos családi vasárnapok nagy kedvencei maradtak az étlapon, méghozzá közönségcsalogatóan kedvező árfekvésben. A belső pedig tényleg megszépült, ízléssel, érzékkel végezték el a teljes ráncfelvarrást a renoválók. A sláger nyilván a hétvége marad, de péntek este is váratlanul sok asztalnál ülnek a fesztelenül csacsogó párok, kisebb társaságok. A felszolgálók is a félmúlt képviselői, a flegmaság, a túlzott szolgálatkészség és valamiféle ünnepélyesség elegyével végzik munkájukat, precízen, gyorsan, udvariasan. De közben mégis valahogy arra kell gondolni; meglehet a véleményük, amit a hátsó ajtós cigizés közben meg is oszthatnak egymással. Nemcsak az étlap, de a tálalás és az ízek is a régiek, ahogyan arra emlékezhetünk, és ahogyan azt tulajdonképpen szerettük is. A szarvasragu-leves szép, mély csészében érkezik, a teteje sajnos megbőrösödött, de a sűrű állagú lé elég finom, leszámítva a zavaró túlédesítést – egyáltalán minek bele cukor?! – és az enyhe finomfőzelék-jelleget. A Szép Ilona druszája, Horváth Ilona világát hozza, amit az a „pikáns” jelző alatt ért egy-egy raguleves esetében. (Mustár, cukor, citrom, ez volt régebben a pikantéria.)
Egyértelműen édeskés az egri (vörösboros) gombamártás is, amely az amúgy jól elkészített hátszínt borítja vastagon. Jó ötlet, hogy burgonyafánkkal tálalják, így van remény arra, hogy a mártás azért tányéron belül maradjon, de a szósz túltengését a 21. század második évtizedében már ellenjavalltnak véli a szakmai kánon… A paprikás csirkecomb esetében csak a tejfölös uborkasalátánál billent meg a cukortartó, ez pontosan olyan, amilyennek emlékeinkben él. A paprikás mártás kicsit túlpirult, de ízletes, és viszonylag jól sikerült a comb elkészítése is. Ennyi édes hatás után a desszertnél már tényleg eljön az édesség ideje: a Gundel-palacsintán fényes, látványos a csokoládészósz, igazi dióból készült a töltelék. És persze túlédesített. A tiroli almás rétes tűzforrón érkezik, narancshéjjal, mazsolával gazdagított sütemény, sok porcukorral. Úgyhogy áll még az ősz Peterdi háza, nincs ok az aggodalomra. De meglátogatni sincs nagyon. Kicsit nosztalgiázni, merengeni persze lehet, és amint megnyílik késő tavasszal a tágas kerthelyiség, mindjárt otthonosabban tehetünk retrótúrát a nyolcvanasokba. II., Budakeszi út 3.
Főétel: 1200–3600 Ft
Kritika (3)