2010. június 02. / Fáy Miklós
Anne-Sophie Mutter és a Pittsburgh Symphony, vezényel Manfred Honeck
A művet bizonyára nem kell ajánlani. Brahms Hegedűversenye sokak számára a műfaj csúcsa, ennél tökéletesebbet azóta sem sikerült senkinek megalkotnia,
és ahogy a lehetőségeket nézem: nem valószínű, hogy egyhamar születhet valami ehhez fogható. Feltehetően Anne-Sophie Muttert sem kell nagyon ajánlgatni, megteszi helyettem, mondjuk Herbert von Karajan, aki már a 13 éves ifjú művésznőt felkérte egy közös hangversenyre. Az együttműködés sikeresnek bizonyult, Karajan és Mutter lemezre rögzítette a zeneirodalom összes nagyszabású versenyművét, tehát a Brahms-koncertet is. Karajan halálával Anne-Sophie Mutter karrierje egyáltalán nem ért véget, és azt is nehéz lenne mondani, hogy a még mindig csinos művésznő csak a múlt emlékein rágódna. Komponisták írtak műveket az ő felkérésére, és rendületlenül mélyül el a klasszikusokban, újragondolta, újra lemezre vett szinte minden alapművet – és ez az eset, amikor mindennek van értelme, tényleg mást gondol negyven körül ezekről a művekről, mint huszonévesen, tényleg felnőtt, nem vetődik már rá Karajan hatalmas árnyéka.
Egy híját ismertük öröminknek még: Anne-Sophie Mutter soha nem járt Magyarországon. Hisszük is meg nem is, hogy úgy hegedül, mint a lemezeken, erőteljesen, nagy, egy gondolatnyit fátyolos hangon, néha kifejezetten vadul. Úgyhogy: végre.
Művészetek Palotája
05. 28., 19.30h
A művet bizonyára nem kell ajánlani. Brahms Hegedűversenye sokak számára a műfaj csúcsa, ennél tökéletesebbet azóta sem sikerült senkinek megalkotnia,
és ahogy a lehetőségeket nézem: nem valószínű, hogy egyhamar születhet valami ehhez fogható. Feltehetően Anne-Sophie Muttert sem kell nagyon ajánlgatni, megteszi helyettem, mondjuk Herbert von Karajan, aki már a 13 éves ifjú művésznőt felkérte egy közös hangversenyre. Az együttműködés sikeresnek bizonyult, Karajan és Mutter lemezre rögzítette a zeneirodalom összes nagyszabású versenyművét, tehát a Brahms-koncertet is. Karajan halálával Anne-Sophie Mutter karrierje egyáltalán nem ért véget, és azt is nehéz lenne mondani, hogy a még mindig csinos művésznő csak a múlt emlékein rágódna. Komponisták írtak műveket az ő felkérésére, és rendületlenül mélyül el a klasszikusokban, újragondolta, újra lemezre vett szinte minden alapművet – és ez az eset, amikor mindennek van értelme, tényleg mást gondol negyven körül ezekről a művekről, mint huszonévesen, tényleg felnőtt, nem vetődik már rá Karajan hatalmas árnyéka. Egy híját ismertük öröminknek még: Anne-Sophie Mutter soha nem járt Magyarországon. Hisszük is meg nem is, hogy úgy hegedül, mint a lemezeken, erőteljesen, nagy, egy gondolatnyit fátyolos hangon, néha kifejezetten vadul. Úgyhogy: végre.
Művészetek Palotája
05. 28., 19.30h