2010. június 02. / Fáy Miklós
Vezényel: Fischer Ádám
Egy kicsit úgy érzem, most éljük a Wagner-napok nehéz évét. Most dőlhet el a fesztivál sorsa, most derül ki, mennyire vagyunk kíváncsiak Wagnerre. Idén is megy a Ring,
ugyanaz a rendezés, és biztosan vannak, akik azt mondják: már láttam, most inkább kihagyom. Pedig ahhoz azért nagyon nagy zenei tudásra van szükség, hogy valaki nyugodtan elmondhassa: neki a Ring már nem tud újdonsággal szolgálni, ismeri minden hangját, minden Leitmotivját. A Trisztán és Izolda új produkció, de majd beköltözik az Operába, bizonyára vendégek nélkül, de mégis ugyanaz a produkció? Megér akkor az egész egy nyári délutánt?
Egy délutánt? Hiszen az a legfurcsább a Trisztánban, hogy egyszerre rövid és hosszú. Mert hosszú, szemtelenül és kegyetlenül hosszú, az egyetlen opera az alaprepertoárból, melyet még ma sem lehet megfelelően rögzíteni CD-n, hosszabbak a felvonások, mint amennyi zene egy korongra ráfér. Közben mégis egy pillanat, az a pillanat, amely az Előjáték és Izolda szerelmi halála között van. Mindig azt érzem, a mű elejében és végében benne van a teljes történet, de Wagner jó német alapossággal nem tudott lemondani arról, hogy ezt pontosan kifejtse. És mennyire igaza volt.
Művészetek Palotája
05. 29.; 06. 01. és 16., 16h
Egy kicsit úgy érzem, most éljük a Wagner-napok nehéz évét. Most dőlhet el a fesztivál sorsa, most derül ki, mennyire vagyunk kíváncsiak Wagnerre. Idén is megy a Ring,
ugyanaz a rendezés, és biztosan vannak, akik azt mondják: már láttam, most inkább kihagyom. Pedig ahhoz azért nagyon nagy zenei tudásra van szükség, hogy valaki nyugodtan elmondhassa: neki a Ring már nem tud újdonsággal szolgálni, ismeri minden hangját, minden Leitmotivját. A Trisztán és Izolda új produkció, de majd beköltözik az Operába, bizonyára vendégek nélkül, de mégis ugyanaz a produkció? Megér akkor az egész egy nyári délutánt?
Egy délutánt? Hiszen az a legfurcsább a Trisztánban, hogy egyszerre rövid és hosszú. Mert hosszú, szemtelenül és kegyetlenül hosszú, az egyetlen opera az alaprepertoárból, melyet még ma sem lehet megfelelően rögzíteni CD-n, hosszabbak a felvonások, mint amennyi zene egy korongra ráfér. Közben mégis egy pillanat, az a pillanat, amely az Előjáték és Izolda szerelmi halála között van. Mindig azt érzem, a mű elejében és végében benne van a teljes történet, de Wagner jó német alapossággal nem tudott lemondani arról, hogy ezt pontosan kifejtse. És mennyire igaza volt.
Művészetek Palotája
05. 29.; 06. 01. és 16., 16h