2008. március 27. / NA
Be kell, hogy valljam: előítéletekkel érkeztem. Attól tartottam, hogy csupa használhatatlan, a boldog kiválasztottakon kívül mindenki számára értelmezhetetlen bútort fogok látni.
De nem. Miután keresztülverekedtem magam az előtérben Raffaello-tesztet töltögetők között, be kellett látnom – életemben nem először –, hogy megint átvert az előítélet, ez a kiállítás nem az a kiállítás. Az előtér zsúfoltsága után fellélegzek: bent tér van, levegő és pihentető látvány. Ismerős nevek köszönnek vissza, hozzák a boltjaikban megszokott kínálatot, színvonalat és miliőt. Konyhában erős a Lakástrend, valamiért mégis úgy érzem, hogy nem tudnám megkülönböztetni az egyik stand végét a másik elejétől. Persze értem én: ha a magas fényű narancssárga a divat, akkor egyszerre mindenkinek ez tetszik. Gondolom. De nemcsak konyha van, hanem minden más is: fürdőszoba, nappali, lakástextil és bioágy, meg persze az ilyenkor kötelező „kicsit meghökkentő – kicsit rendhagyó”. A végén valahogy mégis kis hiányérzettel sétálok le a lépcsőn, hónom alatt a BNV-ket idéző katalóguscsokorral. Talán az a kis plusz hiányzott, ami egy Lakástrendet megkülönböztet egy szimpla bútorkiállítástól. Maga a „trend”, a szó jó értelmében. Bár az is lehet, hogy ez a kiállítás pont ennyi akart lenni – se több, se kevesebb. Valami „mást” viszont mégiscsak vártam volna – talán mert ez a Műcsarnok és nem a BNV.
De nem. Miután keresztülverekedtem magam az előtérben Raffaello-tesztet töltögetők között, be kellett látnom – életemben nem először –, hogy megint átvert az előítélet, ez a kiállítás nem az a kiállítás. Az előtér zsúfoltsága után fellélegzek: bent tér van, levegő és pihentető látvány. Ismerős nevek köszönnek vissza, hozzák a boltjaikban megszokott kínálatot, színvonalat és miliőt. Konyhában erős a Lakástrend, valamiért mégis úgy érzem, hogy nem tudnám megkülönböztetni az egyik stand végét a másik elejétől. Persze értem én: ha a magas fényű narancssárga a divat, akkor egyszerre mindenkinek ez tetszik. Gondolom. De nemcsak konyha van, hanem minden más is: fürdőszoba, nappali, lakástextil és bioágy, meg persze az ilyenkor kötelező „kicsit meghökkentő – kicsit rendhagyó”. A végén valahogy mégis kis hiányérzettel sétálok le a lépcsőn, hónom alatt a BNV-ket idéző katalóguscsokorral. Talán az a kis plusz hiányzott, ami egy Lakástrendet megkülönböztet egy szimpla bútorkiállítástól. Maga a „trend”, a szó jó értelmében. Bár az is lehet, hogy ez a kiállítás pont ennyi akart lenni – se több, se kevesebb. Valami „mást” viszont mégiscsak vártam volna – talán mert ez a Műcsarnok és nem a BNV.