2010. augusztus 05. / Csejtei Orsolya
Nemrégiben jelent meg Bartos Erika és az Alma együttes Balaton című közös kiadványa, mely mesekönyv, verseskötet és egy 13 dalt, ha tetszik, megzenésített verset tartalmazó CD egyben.
A mesét és a verseket Erika, a zenét pedig, értelemszerűen, az Alma együttes jegyzi. Az albumról, illetve a közeli és távoli tervekről az Alma frontemberével, Buda Gáborral beszélgettünk.
Hányféle hangszeren játszol a korongon?
B. G.: Ezen a lemezen a gitáron kívül csak ukulelén és didzseridún. Ukulelén egyébként most, a lemez kedvért tanultam meg játszani. Nem nagy ügy, ha már volt az ember kezében húros hangszer. Meg kell nézni az interneten, hogy kell lefogni, és onnantól csak gyakorlás kérdése az egész. Gyorsan meg lehet tanulni.
Miért pont a Balaton?
B. G.: Erika ötlete volt. Ő találta ki, hogy ír egy mesét a Balatonról, gyurmaillusztrációkat készít, és verseket álmodik hozzá, mi meg megzenésítjük őket. Amúgy a Balaton minden magyar ember számára jelent valamit: mindenki volt ott szerelmes, táborozott arrafelé – egy kis nosztalgia a szülőknek és virtuális kirándulás a gyerekeknek. Erika a gyurmából jó néhány híres balatoni épületet is megformált, mint például a szigligeti várat, a tihanyi bencés apátságot, a keszthelyi Festetics-kastélyt vagy a kányavári hidat. Sőt, a helyszíneket is felkereste, hogy a képek minél közelebb álljanak a valósághoz. Hogy például a Kis-Balatont bemutató gyurmacsodákon ne csak „egy” madár legyen, hanem „az a madár”, amelyik ott lakik.
Volt beleszólásotok a szövegbe?
B. G.: Annyiban igen, hogy a versek közül én válogattam ki azokat, melyek végül a 13 dalos lemezre kerültek.
Mire vagy a legbüszkébb?
B. G.: Talán a hangszerelés sokszínűségére. Vannak köztük világzenei, dzsesszes és bluesos dalok, de a klasszikus hangszerelés, a bluegrass és a népzenei motívumok éppúgy megtalálhatók a lemezen. A Fagyi című dal például kicsit umcás, de annak is kifejezetten komoly a hangszerelése. Amúgy nagyon élvezetes munka volt, a megzenésítések a legkülönfélébb körülmények között születtek: hol otthon a zuhany alatt, hol autóban, vezetés közben, hol pedig kutyasétáltatáskor az erdőben.
Tény, hogy rendkívül változatos az anyag.
B. G.: Nekem fontos, hogy a lemezeink mindig más-más hangulatot tükrözzenek. Egy lemez legyen változatos, gazdag és mindig más. Ezért szeretek vendégzenészeket is hívni. A Balatonon közreműködő Horváth Elemér (aki mellesleg civilben Bangó Margit veje) például egy olyanfajta klasszikus roma cimbalmozási módot vitt bele a hangzásba, amit csak ő tud.
Elképesztően sűrű a koncertnaptárotok: olykor napi 3-4 fellépés. Marad azért időtök másra is?
B. G.: Tényleg nagyon sűrű. Átlagosan 400 koncertet nyomunk le évente, de muszáj, hogy maradjon időnk másra is. Ez az év például, úgy tűnik, Bartos Erika-év lesz, hisz megint együtt dolgozunk, most a Bogyó és Babóca rajzfilmváltozatán. Szeptemberig 26 részt kell leforgatnunk. Pogány Judit lesz a narrátor, mi pedig a teljes zenei aláfestésért felelünk. Állítólag már most számtalan európai országban el vannak adva a jogok.
Ezek szerint a nyáron Balatonkoncert-dömping, szeptemberben Bogyó és Babóca-bemutató, aztán pedig? Távolabbi tervek?
B. G.: Jövő tavasszal szeretnénk kijönni egy új lemezzel, Tündérföldön címre hallgat, és úgy a negyede már készen is van. Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy anno, tavaly vagy tavalyelőtt a Libero altatódalszöveg-író versenyt hirdetett kisgyerekes anyukáknak és apukáknak, amire összesen 750 pályamű érkezett. 2x4 soros kis szösszenetek, melyek között volt egy-két igazi gyöngyszem is. Ennek a pályázatnak mi voltunk a főnyereménye: a legjobb versikéket, szám szerint 5-öt (végül 6 lett belőle) az Alma zenekar megzenésítette.
Ezekből a dalokból készül az új lemez?
B. G.. Ezekből is. Imádom a koncepciólemezeket, és arra gondoltam, jó lenne folytatni az „amatőr verselő anyukák” kezdeményezést. A dalok időrendben követik egymást: jön az este, fürdetés, esti mese, lefekvés, álom, aztán a hajnal s a pirkadat. A versikék zömmel arról az időszakról szólnak, amit a gyerekek átalszanak.
Említetted, hogy szereted, ha rajtatok kívül vendégművészek is közreműködnek egy-egy lemezen. Tudod már, hogy ki vagy kik lesznek a Tündérföldön meghívottjai?
B. G.: Régi barátom Kálloy Molnár Péter, aki szerzőként, sőt, hangszeres szerzőként, saját dalokkal lesz jelen az anyagban. Egyrészt rutinos muzsikus, hiszen már több saját lemeze is megjelent, másrészt gyakorló kisgyermekes apuka, gyerekeknek játszó zenekarral mégsem volt még soha efféle dolga.
Látod már, milyen zenei hangulata lesz az álom birodalmában megbújó Tündérföldnek?
B. G.: Kicsit groove-os, Stingre emlékeztető, Secret Love-os.
Az alkotói folyamatban részt vesznek a zenekar gyerekei is?
B. G.: Bizony, sokat segítenek, például a hangszerelésben. Tibi (Szabó Tibor, az Alma együttes egyik oszlopos tagja, a Balaton című lemezen akusztikus és elektromos gitárokon, buzukin, tamburán és citerán játszik – a szerk.) rendszerint maga mellé ülteti őket, és figyeli, mire indulnak be. Ha megmozdulnak a zenére, tudja, hogy jó irányba tart, viszont ha rá se hederítnek, akkor érdemes még csiszolgatni rajta.
Te magad hogy állsz a dalaitokhoz? Szereted őket?
B. G.: Az igazat megvallva, az alkotói folyamatot élvezem a legjobban. Ez a legszebb része a munkámnak. De persze a kész dalok is a szívemhez nőnek, és titkon remélem, hogy közülük legalább egy-kettő időtálló, ha tetszik, halhatatlan marad. Azt se bánom, ha azt írják alá, hogy népdal. Csak ismerjék 20, 40 vagy 100 év múlva is.
A mesét és a verseket Erika, a zenét pedig, értelemszerűen, az Alma együttes jegyzi. Az albumról, illetve a közeli és távoli tervekről az Alma frontemberével, Buda Gáborral beszélgettünk.Hányféle hangszeren játszol a korongon?
B. G.: Ezen a lemezen a gitáron kívül csak ukulelén és didzseridún. Ukulelén egyébként most, a lemez kedvért tanultam meg játszani. Nem nagy ügy, ha már volt az ember kezében húros hangszer. Meg kell nézni az interneten, hogy kell lefogni, és onnantól csak gyakorlás kérdése az egész. Gyorsan meg lehet tanulni.
Miért pont a Balaton?
B. G.: Erika ötlete volt. Ő találta ki, hogy ír egy mesét a Balatonról, gyurmaillusztrációkat készít, és verseket álmodik hozzá, mi meg megzenésítjük őket. Amúgy a Balaton minden magyar ember számára jelent valamit: mindenki volt ott szerelmes, táborozott arrafelé – egy kis nosztalgia a szülőknek és virtuális kirándulás a gyerekeknek. Erika a gyurmából jó néhány híres balatoni épületet is megformált, mint például a szigligeti várat, a tihanyi bencés apátságot, a keszthelyi Festetics-kastélyt vagy a kányavári hidat. Sőt, a helyszíneket is felkereste, hogy a képek minél közelebb álljanak a valósághoz. Hogy például a Kis-Balatont bemutató gyurmacsodákon ne csak „egy” madár legyen, hanem „az a madár”, amelyik ott lakik.
Volt beleszólásotok a szövegbe?
B. G.: Annyiban igen, hogy a versek közül én válogattam ki azokat, melyek végül a 13 dalos lemezre kerültek.
Mire vagy a legbüszkébb?
B. G.: Talán a hangszerelés sokszínűségére. Vannak köztük világzenei, dzsesszes és bluesos dalok, de a klasszikus hangszerelés, a bluegrass és a népzenei motívumok éppúgy megtalálhatók a lemezen. A Fagyi című dal például kicsit umcás, de annak is kifejezetten komoly a hangszerelése. Amúgy nagyon élvezetes munka volt, a megzenésítések a legkülönfélébb körülmények között születtek: hol otthon a zuhany alatt, hol autóban, vezetés közben, hol pedig kutyasétáltatáskor az erdőben.
Tény, hogy rendkívül változatos az anyag.
B. G.: Nekem fontos, hogy a lemezeink mindig más-más hangulatot tükrözzenek. Egy lemez legyen változatos, gazdag és mindig más. Ezért szeretek vendégzenészeket is hívni. A Balatonon közreműködő Horváth Elemér (aki mellesleg civilben Bangó Margit veje) például egy olyanfajta klasszikus roma cimbalmozási módot vitt bele a hangzásba, amit csak ő tud.
Elképesztően sűrű a koncertnaptárotok: olykor napi 3-4 fellépés. Marad azért időtök másra is?
B. G.: Tényleg nagyon sűrű. Átlagosan 400 koncertet nyomunk le évente, de muszáj, hogy maradjon időnk másra is. Ez az év például, úgy tűnik, Bartos Erika-év lesz, hisz megint együtt dolgozunk, most a Bogyó és Babóca rajzfilmváltozatán. Szeptemberig 26 részt kell leforgatnunk. Pogány Judit lesz a narrátor, mi pedig a teljes zenei aláfestésért felelünk. Állítólag már most számtalan európai országban el vannak adva a jogok.
Ezek szerint a nyáron Balatonkoncert-dömping, szeptemberben Bogyó és Babóca-bemutató, aztán pedig? Távolabbi tervek?
B. G.: Jövő tavasszal szeretnénk kijönni egy új lemezzel, Tündérföldön címre hallgat, és úgy a negyede már készen is van. Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy anno, tavaly vagy tavalyelőtt a Libero altatódalszöveg-író versenyt hirdetett kisgyerekes anyukáknak és apukáknak, amire összesen 750 pályamű érkezett. 2x4 soros kis szösszenetek, melyek között volt egy-két igazi gyöngyszem is. Ennek a pályázatnak mi voltunk a főnyereménye: a legjobb versikéket, szám szerint 5-öt (végül 6 lett belőle) az Alma zenekar megzenésítette.
Ezekből a dalokból készül az új lemez?
B. G.. Ezekből is. Imádom a koncepciólemezeket, és arra gondoltam, jó lenne folytatni az „amatőr verselő anyukák” kezdeményezést. A dalok időrendben követik egymást: jön az este, fürdetés, esti mese, lefekvés, álom, aztán a hajnal s a pirkadat. A versikék zömmel arról az időszakról szólnak, amit a gyerekek átalszanak.
Említetted, hogy szereted, ha rajtatok kívül vendégművészek is közreműködnek egy-egy lemezen. Tudod már, hogy ki vagy kik lesznek a Tündérföldön meghívottjai?
B. G.: Régi barátom Kálloy Molnár Péter, aki szerzőként, sőt, hangszeres szerzőként, saját dalokkal lesz jelen az anyagban. Egyrészt rutinos muzsikus, hiszen már több saját lemeze is megjelent, másrészt gyakorló kisgyermekes apuka, gyerekeknek játszó zenekarral mégsem volt még soha efféle dolga.
Látod már, milyen zenei hangulata lesz az álom birodalmában megbújó Tündérföldnek?
B. G.: Kicsit groove-os, Stingre emlékeztető, Secret Love-os.
Az alkotói folyamatban részt vesznek a zenekar gyerekei is?
B. G.: Bizony, sokat segítenek, például a hangszerelésben. Tibi (Szabó Tibor, az Alma együttes egyik oszlopos tagja, a Balaton című lemezen akusztikus és elektromos gitárokon, buzukin, tamburán és citerán játszik – a szerk.) rendszerint maga mellé ülteti őket, és figyeli, mire indulnak be. Ha megmozdulnak a zenére, tudja, hogy jó irányba tart, viszont ha rá se hederítnek, akkor érdemes még csiszolgatni rajta.
Te magad hogy állsz a dalaitokhoz? Szereted őket?
B. G.: Az igazat megvallva, az alkotói folyamatot élvezem a legjobban. Ez a legszebb része a munkámnak. De persze a kész dalok is a szívemhez nőnek, és titkon remélem, hogy közülük legalább egy-kettő időtálló, ha tetszik, halhatatlan marad. Azt se bánom, ha azt írják alá, hogy népdal. Csak ismerjék 20, 40 vagy 100 év múlva is.