2010. július 07. / Sári Júlia
A Cabaret Medrano nem egyszerű célt tűzött ki maga elé: sanzont cigányzenével, klezmerrel és magyar népi muzsikával ötvözni, Cseh Tamás-szerű, szövegcentrikus, történetmesélő dalok keretében, bizony, nem könnyű.
Az ötlet remek, efelől semmi kétség, de önmagában egy ötletet nem lehet sokra méltatni, ha a megvalósításba beletörik az alkotók bicskája. Márpedig a Cabaret Medranónak ezúttal beletört, ami leginkább azért ok a szomorúságra, mert eddig a szerényebb célokat kiválóan valósította meg Kamondy Imre zeneszerző, harmonikás és énekes együttese.
A zenekar ugyanis mind ez idáig mintha megelégedett volna azzal, hogy legalábbis egy számon belül csak egy műfaj eszközeivel él, de leginkább maradtak a sanzonszerű daloknál, amelyek végképp jó alkalmat szolgáltattak Kamondy amúgy igen jó és költői szövegeinek érvényesülésére. Az Ez mind nem volt című, legújabb lemez dalai azonban egyenesen tudathasadásosak, sem a szövegek, sem a sokféle, egyébként szeretni való zenei irányzat nem jut elég lehetőséghez, hogy kidomborítsa erényeit. Mintha kapkodva pakoltak volna össze egy hosszú utazásra, mindent beletömködve a bőröndbe, de a legfontosabb útravalókról – a tartalomról és a következetességről – megfeledkeztek volna. Van itt Ady-megzenésítés rossz és érzelgős popballada stílusban, szép és romantikus történet Alimanéről, a szép romalányról, ami azonosíthatatlan stíluskavalkádba fullad, latinos hangulatú nóta a Ráckert éjszakai életéről, ami egyszerűen csak egy közhelyes Buena Vista Social Club-feldolgozás, még akkor is, ha a budapesti éjszaka egy legendás helyszínének jeleneteit örökíti meg. Persze meg kell hagyni, akad a lemezen néhány kitűnő instrumentális rész, harmonika- vagy zongorajáték, hiszen mégiscsak – ahogy azt az együttes eddigi története bizonyítja – remek zenészekről van szó, de ez valahogy összességében, sajnálom, mégsem sikerült jól.
CD
Narrator Records
Kritika (2)
Az ötlet remek, efelől semmi kétség, de önmagában egy ötletet nem lehet sokra méltatni, ha a megvalósításba beletörik az alkotók bicskája. Márpedig a Cabaret Medranónak ezúttal beletört, ami leginkább azért ok a szomorúságra, mert eddig a szerényebb célokat kiválóan valósította meg Kamondy Imre zeneszerző, harmonikás és énekes együttese.
A zenekar ugyanis mind ez idáig mintha megelégedett volna azzal, hogy legalábbis egy számon belül csak egy műfaj eszközeivel él, de leginkább maradtak a sanzonszerű daloknál, amelyek végképp jó alkalmat szolgáltattak Kamondy amúgy igen jó és költői szövegeinek érvényesülésére. Az Ez mind nem volt című, legújabb lemez dalai azonban egyenesen tudathasadásosak, sem a szövegek, sem a sokféle, egyébként szeretni való zenei irányzat nem jut elég lehetőséghez, hogy kidomborítsa erényeit. Mintha kapkodva pakoltak volna össze egy hosszú utazásra, mindent beletömködve a bőröndbe, de a legfontosabb útravalókról – a tartalomról és a következetességről – megfeledkeztek volna. Van itt Ady-megzenésítés rossz és érzelgős popballada stílusban, szép és romantikus történet Alimanéről, a szép romalányról, ami azonosíthatatlan stíluskavalkádba fullad, latinos hangulatú nóta a Ráckert éjszakai életéről, ami egyszerűen csak egy közhelyes Buena Vista Social Club-feldolgozás, még akkor is, ha a budapesti éjszaka egy legendás helyszínének jeleneteit örökíti meg. Persze meg kell hagyni, akad a lemezen néhány kitűnő instrumentális rész, harmonika- vagy zongorajáték, hiszen mégiscsak – ahogy azt az együttes eddigi története bizonyítja – remek zenészekről van szó, de ez valahogy összességében, sajnálom, mégsem sikerült jól.
CD
Narrator Records
Kritika (2)