Várnai Gyula: Ugyanaz a patak
2010. július 14. /

Ha lehetne nevesíteni Várnai Gyula több évtizedet átkaroló művészetét, akkor bizonyosan szerepelne ebben a konceptualizmus szó. Ha lehetne mindehhez az intellektuson túl a végtelen találékonyságot és
érzékiséget is társítani, akkor megkapnánk azt a műfajt, amelyben Várnai alkot. De ez a világ mind formailag, mind tartalmilag annyira összetett, hogy túlságosan nagyvonalú gesztus lenne műveit egyetlen kategóriába beszorítani, hacsak nem jár neki egy privát műfaj, amit talán szabad és konkrét vizuális tevékenységnek lehetne nevezni. Most az Ernst Múzeum ad átfogó képet Várnai életművéről, és ez olyan kiállítási élményt nyújt, amit a kedves nézők megemlegetnek még egy ideig. Itt ugyanis valóban átélhető a befogadó pozíciója, méghozzá a legváltozatosabb módon. Ahogy Várnai is a leg­vál­to­za­to­sabb anyagokkal és eszközökkel épít élmény-pompázatokat, úgy a néző is belefeledkezhet a nézhető és elgondolható installációk, képek, animációk világába. A kiállítás sokrétű értelmezési keretet ad Várnai műveihez, teret hagy a kontemplációnak, és biztosít bennünket a felől, hogy bizony, lehet beszélni az empátiáról, a valóságról, a privát élményekről, az emlékezetről, egyszóval az élet semmiségeiről átütő módon. Mindehhez néha nem kell más, mint pár marék privát élmény, metsző figyelem, pontosság és humor. No meg egy okos művész, aki nem rest Hérakleitosz bölcsességét elővenni és saját nézőpontját minden pillanatban megújítani. Az eredmény pedig a nem várt hatás: egy hűsítő koktél „aha” élményt kedvelőknek.

Ernst Múzeum
08. 29-ig