2013. január 11. / Szepesi Krisztina
Van ez a fura fickó, akinek a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb érdekes az arca, de azt a törött orrot a nagy buci fej kellős legközepén mindenképp nehéz feledni.
Hugh Laurie egyik világraszóló haverja ő, kinek stílusára kétségtelen és tagadhatatlan hatással volt Oscar Wilde, P. G. Wodehouse és korunk egyik legnagyobb filozófusa, Douglas Adams. Ám nála a vállaltan elcsent, pihent agyú humor és a sznobériával erősített elegancia találkozik egy afféle hedonista írói bájjal. Olyan gyermeki naivitással pukkaszt polgárt A víziló című regényében, mintha mintegy véletlenül a közelben járva, arcán kéjes vigyorral, pávatollal csiklandozná az ember talpát. Munkájához képest – melyet kiválóan interpretál Pék Zoltán briliáns fordítói leleménye – egy kéttucatnyi jelzővel felturbózott, szóagyszüleményekkel tűzdelt, barokkos körmondatorgia tulajdonképpen smafu.
Hőse – és tényleg a hőse, még véletlenül sem az antihőse – Ted Wallace, a lecsúszott, nagypofájú, elbizakodott és whiskyszürcsölő újságíró. Pontosabban kirúgott újságíró, akinek sikerült beszólni egy drámaíró legújabb, rémesen sikerült, ám annál népszerűbb munkájára. Óriási szerencséje azonban, hogy összefut rég nem látott keresztlányával, akinek már nem sok van hátra, és talán épp ezért felajánl Tednek negyedmillió fontot, ha elidőz kicsit Lord Logan birtokán, s levélben osztja meg vele észrevételeit. Merthogy csoda történt a vidéki villában. Legalábbis olybá tűnik, és ez a látszat ellenére csak egy egész picit krimi. Mert ugyan már az első pillanattól izgalmi állapotba kerülhet az olvasó abbeli kíváncsiságában, vajon mi lehet az, ami miatt ennyi pénzt kaszálhat egy beszólogató újságíróvá korcsosult, lecsúszott alanyi költő, ám mindeközben feltárul egy gazdag angol család élete, kívül-belül, titkokkal, szégyenfoltokkal, néha együgyű bohócságokkal telve, és ehhez a vidáman önkritikus szociodokumentumhoz csatlakozik még egy nagyfiúvá érő kisfiú meglepő története.
Mindezt pedig átitatja Fry ellenállhatatlan humora, fifikás szófordulatainak áradata és egy kis animalsex, csak hogy még véletlenül se legyen politikailag korrekt a mű. Definiálják bár ponyvának álcázott irodalomnak vagy megfordítva, az biztos, hogy veszélyes dózis az agy humorközpontjának. Whisky, nyár, lovak, zöld mező és őszintén hímsoviniszta szexuális vágy. Ezt nyújtja át könyvében a brit színész és higgyék el, ez nem kevés.
Kult Könyvek
362 oldal, 2990 Ft
Kritika (4.5)
Hugh Laurie egyik világraszóló haverja ő, kinek stílusára kétségtelen és tagadhatatlan hatással volt Oscar Wilde, P. G. Wodehouse és korunk egyik legnagyobb filozófusa, Douglas Adams. Ám nála a vállaltan elcsent, pihent agyú humor és a sznobériával erősített elegancia találkozik egy afféle hedonista írói bájjal. Olyan gyermeki naivitással pukkaszt polgárt A víziló című regényében, mintha mintegy véletlenül a közelben járva, arcán kéjes vigyorral, pávatollal csiklandozná az ember talpát. Munkájához képest – melyet kiválóan interpretál Pék Zoltán briliáns fordítói leleménye – egy kéttucatnyi jelzővel felturbózott, szóagyszüleményekkel tűzdelt, barokkos körmondatorgia tulajdonképpen smafu. Hőse – és tényleg a hőse, még véletlenül sem az antihőse – Ted Wallace, a lecsúszott, nagypofájú, elbizakodott és whiskyszürcsölő újságíró. Pontosabban kirúgott újságíró, akinek sikerült beszólni egy drámaíró legújabb, rémesen sikerült, ám annál népszerűbb munkájára. Óriási szerencséje azonban, hogy összefut rég nem látott keresztlányával, akinek már nem sok van hátra, és talán épp ezért felajánl Tednek negyedmillió fontot, ha elidőz kicsit Lord Logan birtokán, s levélben osztja meg vele észrevételeit. Merthogy csoda történt a vidéki villában. Legalábbis olybá tűnik, és ez a látszat ellenére csak egy egész picit krimi. Mert ugyan már az első pillanattól izgalmi állapotba kerülhet az olvasó abbeli kíváncsiságában, vajon mi lehet az, ami miatt ennyi pénzt kaszálhat egy beszólogató újságíróvá korcsosult, lecsúszott alanyi költő, ám mindeközben feltárul egy gazdag angol család élete, kívül-belül, titkokkal, szégyenfoltokkal, néha együgyű bohócságokkal telve, és ehhez a vidáman önkritikus szociodokumentumhoz csatlakozik még egy nagyfiúvá érő kisfiú meglepő története.
Mindezt pedig átitatja Fry ellenállhatatlan humora, fifikás szófordulatainak áradata és egy kis animalsex, csak hogy még véletlenül se legyen politikailag korrekt a mű. Definiálják bár ponyvának álcázott irodalomnak vagy megfordítva, az biztos, hogy veszélyes dózis az agy humorközpontjának. Whisky, nyár, lovak, zöld mező és őszintén hímsoviniszta szexuális vágy. Ezt nyújtja át könyvében a brit színész és higgyék el, ez nem kevés.
Kult Könyvek
362 oldal, 2990 Ft
Kritika (4.5)