Hej, Salamon Béla! – Spinoza 2010. szeptember 16. / Murányi Péter Miért Salamon Béla? – kérdik sokan, mikor meghallják, hogy bemutató lesz szeptember 8-án a Spinozában. A legkézenfekvőbb válasz, hogy idén van születésének 125. évfordulója. A másik, hogy a magyar kabaré, pontosabban kabaré műfaját megteremtő színészek egyik legnagyobb alakja volt, mégis méltatlanul keveset beszélünk róla. A harmadik ok, s talán ez a legfontosabb, hogy életén keresztül egy olyan korszakot tudunk bemutatni, amelyben a kisember, a pesti kisember hosszú évtizedeken át derült a másik pestin, aki sohasem változott, csak a kor változott meg körülötte, többször is. Egyetlen arca volt, és álarcok helyett is ezt öltötte fel estéről estére, ez ő maga volt, aki nagy adományozóként jókedvre derített olyan korban is – amikor lehetett –, amelyekben nem éppen a derű volt a meghatározó hangulat. Azt mondta: „egyszerű embereket szeretek játszani, akiket az élet furcsa helyzetekbe sodor”. Mert a születés és a halál között nemcsak tragédiák történnek az egyszerű emberekkel, hanem furcsa és bizarr esetek is. Ezekre most nem térek ki. Tudta, hogy ha egyszer kinyitja a száját, ha egyszer elkezd beszélni, akkor oda figyelnek rá. Úgy gondolom, hogy életének napjainkban is számos tanulsága van, amely Székhelyi József ragyogó alakításában még erősebb. Ezért Salamon Béla. |