Hej, Salamon Béla! – Spinoza
2010. szeptember 16. / Murányi Péter

Miért Salamon Béla? – kérdik sokan, mikor meghallják, hogy bemutató lesz szeptember 8-án a Spinozában.
A legkézenfekvőbb válasz, hogy idén van születésének 125. évfordulója.
A másik, hogy a magyar kabaré, pontosabban kabaré műfaját megteremtő színészek egyik

legnagyobb alakja volt, mégis méltatlanul keveset beszélünk róla.
A harmadik ok, s talán ez a legfontosabb, hogy életén keresztül egy olyan korszakot tudunk bemutatni, amelyben a kisember, a pesti kisember hosszú évtizedeken át derült a másik pestin, aki sohasem változott, csak a kor változott meg körülötte, többször is.
Egyetlen arca volt, és álarcok helyett is ezt öltötte fel estéről estére, ez ő maga volt, aki nagy adományozóként jókedvre derített olyan korban is – amikor lehetett –, amelyekben nem éppen a derű volt a meghatározó hangulat.
Azt mondta: „egyszerű embereket szeretek játszani, akiket az élet furcsa helyzetekbe sodor”. Mert a születés és a halál között nemcsak tragédiák történnek az egyszerű emberekkel, hanem furcsa és bizarr esetek is.
Ezekre most nem térek ki.
Tudta, hogy ha egyszer kinyitja a száját, ha egyszer elkezd beszélni, akkor oda figyelnek rá.
Úgy gondolom, hogy életének napjainkban is számos tanulsága van, amely Székhelyi József ragyogó alakításában még erősebb.
Ezért Salamon Béla.