Fényjátákosok – A művészet és a tudomány metszéspontján 2010. szeptember 01. / A művészet és a tudomány összeolvasztása, ha tetszik, szintézise nem újdonság a művészettörténetben, hisz a reneszánsz polihisztorai mással sem foglalkoztak egész életükben, mint hogy egyfajta univerzális gondolkozással, tudományosan meg­ala­po­zott művészeti kísérletekkel és találmányokkal igyekeztek közelebb kerülni az IGAZSÁGHOZ. A Ludwig Múzeum legújabb kiállítása két XX. századi reneszánsz al­ko­tó, a „fényművésznek” is emlegetett Kepes György, valamint a cseh származású Frank Malina munkásságát párhuzamba állítva keres lát­vá­nyos és kreatív választ olyan optikai, kinetikus és érzékpszichológiai kérdésekre, melyeket természettudósok a tudománytörténet során nem egyszer hosszú, unalmas esszékben értekezve próbáltak meg­válaszolni. A kiállítás Kepes munkái közül fotogrammjait és kinetikus műveit, többek között a Lángok kertje (1971) című kinetikus művet, valamint az Izzó oszlopok (1973) című kinetikus konstrukciót állítja párhuzamba Malina hasonló alkotásaival, aki szintúgy a kinetikában volt igazán erős. Az úgynevezett „lumidyne”, „polardyne” vagy „reflectodyne” technikával készült alkotások, a köteles és rácsos képeket, valamint festmények mellett a tárlat, no és persze Malina a korai rakétakutatásba is „belekontárkodik” egy cseppet, melyről levelezések, kordokumentumok, valamint a Leonardo folyóiratban megjelent, interdiszciplináris kulturális és művészeti vonatkozású írásai tanúskodnak. Ludwig Múzeum 09. 3.–11. 21.