2013. január 11. / IM
„Az Úr adta, az Úr elvette” – ez a tömör, bibliai bölcsesség határozza meg a francia Jean Mattern kisregényének fő vonulatát. A tömör bölcsesség szikár szenvtelensége és az ebbe belenyugodni képtelen főhős, Gabriel
szűnni nem akaró vitája feszíti szét a cselekményt. Gabriel egy tragikus autóbalesetben elveszíti nővérét, a halálhírrel becsöngető csendőr képe örökre beleég a gyermek emlékezetébe. Szenved attól is, hogy a tragédiát kibeszéletlenséggel, némasággal kísérli meg tudomásul venni a magyarországi gyökereit franciaországi asszimilációval megtagadni próbáló család. Az Úr adta, az Úr elvette, kissé profánul: ez van, ezt kell szeretni.
Mattern művének főhőse mindenhol gyökereket, stabil pontokat keres, de képtelen megnyugvást találni. Nem találja meg a szavak világában, noha több nyelvet is könnyedén elsajátít, fordítóként az európai szakmai vérkeringés részévé válik. Nem találja meg a magyar gyökereket sem, noha elcsábítja rövid időre Budapest miliője (innen a cím is), Sopron és környéke, a pesti zsidó temető hangulata. Sorsának tragédiája, hogy őszintén, szerelemmel szeretett feleségéhez sem képes azt a kötődést kialakítani, amely közös gyermekük felneveléséhez elég erőt és kitartást adna neki, így családjától is eltávolodik, megszökik. Sodródik. Fordítóként mások szavait interpretálja, közvetíti, de sajátjaival nem képes megbirkózni. Egyetlen emberrel tud őszinte, majdnem egyenrangú kapcsolatot kialakítani, a kamaszkori baráttal, a saját nővérét ugyancsak gyerekként elvesztő Leóval. Leo képes szavakba önteni a fájdalmat, a bánatot, az elárvultságot, ebben tud feloldódni Gabriel is, annak ellenére, hogy ő csak kölcsönveszi, használja Leo szavait.
Jean Mattern szép és komoly könyvet ad a magyar olvasók kezébe, bizonyos vonatkozásban lélektani stílusbravúrnak is nevezhető a Király Fürdő, amely a vallás, a hit irányából is nyugtalanító, nehezen megválaszolható kérdéseket ébreszt fel a befogadó elméjében. Az Úr adta, az Úr elvette. Tud valaki jobbat? Vagy legalább valami biztatót?
Magvető Könyvkiadó
148 oldal, 2290 Ft
Kritika (4)
szűnni nem akaró vitája feszíti szét a cselekményt. Gabriel egy tragikus autóbalesetben elveszíti nővérét, a halálhírrel becsöngető csendőr képe örökre beleég a gyermek emlékezetébe. Szenved attól is, hogy a tragédiát kibeszéletlenséggel, némasággal kísérli meg tudomásul venni a magyarországi gyökereit franciaországi asszimilációval megtagadni próbáló család. Az Úr adta, az Úr elvette, kissé profánul: ez van, ezt kell szeretni. Mattern művének főhőse mindenhol gyökereket, stabil pontokat keres, de képtelen megnyugvást találni. Nem találja meg a szavak világában, noha több nyelvet is könnyedén elsajátít, fordítóként az európai szakmai vérkeringés részévé válik. Nem találja meg a magyar gyökereket sem, noha elcsábítja rövid időre Budapest miliője (innen a cím is), Sopron és környéke, a pesti zsidó temető hangulata. Sorsának tragédiája, hogy őszintén, szerelemmel szeretett feleségéhez sem képes azt a kötődést kialakítani, amely közös gyermekük felneveléséhez elég erőt és kitartást adna neki, így családjától is eltávolodik, megszökik. Sodródik. Fordítóként mások szavait interpretálja, közvetíti, de sajátjaival nem képes megbirkózni. Egyetlen emberrel tud őszinte, majdnem egyenrangú kapcsolatot kialakítani, a kamaszkori baráttal, a saját nővérét ugyancsak gyerekként elvesztő Leóval. Leo képes szavakba önteni a fájdalmat, a bánatot, az elárvultságot, ebben tud feloldódni Gabriel is, annak ellenére, hogy ő csak kölcsönveszi, használja Leo szavait.
Jean Mattern szép és komoly könyvet ad a magyar olvasók kezébe, bizonyos vonatkozásban lélektani stílusbravúrnak is nevezhető a Király Fürdő, amely a vallás, a hit irányából is nyugtalanító, nehezen megválaszolható kérdéseket ébreszt fel a befogadó elméjében. Az Úr adta, az Úr elvette. Tud valaki jobbat? Vagy legalább valami biztatót?
Magvető Könyvkiadó
148 oldal, 2290 Ft
Kritika (4)