Kék bársony
2010. november 17. / GK

David Lynch pályafutása során többször is köröket vert a korára, amiben épp alkotott, néha több kört is, 1986-ben például olyan emlékezetes otrombaságot követett el a kisvárosi képeslap-Amerika idilljével szemben,
melyen még a Coeneknek sem sikerült túltenniük, pedig ők aztán tényleg igyekeztek. Lynch először is egy rothadásnak indult, levágott füllel járult hozzá filmtörténeti halhatatlanságához, de nehéz igazságot tenni, mi is a Kék bársony legínycsiklandóbban bizarr jelenete. A nagy esélyesek közt szerepel Dennis Hopper és Isabella Rossellini padlón hempergő kettőse vagy a végkifejlett szó szerint is vérbő abszurdja, és persze mindehhez nyugodt szívvel hozzávehetjük azt a napsütötte-madárfüttyös, romlatlan kisvárosiságot, ami a maga nemében, és Lynch túlzásainak hála, nem kevésbé ijesztő. Belegondolni is jó, mi lett volna, ha David Lynch enged George Lucas unszolásának, és megrendezi A jedi visszatértet. Igen-igen, jól olvassák, nem mi őrültünk meg, hanem a korszellemmel lehetett valami a nyolcvanas évek hajnalán, mert Lucas valóban felkérte Lynchet, és Lynch volt olyan jó, hogy nem mondott rögtön nemet, hanem meghallgatta Lucas ajánlatát. Ám amikor az univerzum ura megmutatta a Radírfej rendezőjének az ewokok maskaráit, Lynchen végképp elhatalmasodott a migrénje, és udvariasan kihátrált e minden ízében Lynch-szerű történetből. A Kék bársony sztárja, Isabella Rossellini viszont nem hogy kihátrált volna, hanem boldogan igent mondott egy hosszan tartó, Lynch-szerű történetre: a forgatás végeztével még évekig együtt élt a rendezővel.

DVD
InterCom