2010. november 22. /
„Nem az ember rossz, hanem az, amit cselekszik.” Tehát az ember jó? Keleti filozófia. De fogadjuk el. Miért fontos ez a színház kapcsán? Azért, mert a színházban minden bölcselet, definíció, urambocsá’ közhely nem azt jelenti, amit a kimondás pillanatában,
mert a színház nélkülözi a valóságot. Habár mindennek, ami a színházban történik, valóságalapja lehet – de egy előadásnak soha nem lehet ez a végcélja. Sőt, hitem szerint minden színházi előadás azért jön létre, hogy a valóságról alkotott képzetünket gyökerestül felforgassa. Ha ez nem történik meg, akkor rossz és nehéz éjszakánk lesz – de csak azért, mert nem álmodunk semmit. És ha egy színházi előadás után nem álmodunk semmit, az rossz. Valami meg nem történt valóság, így hát az: nincs. Mindez számomra csak a jó előadás kapcsán élhető át, ha egy színházi előadás rossz (nem a szándék okán természetesen, hanem mert a csillagok állása nem olyan), akkor az önmagát is becsapja. Föladja azt, amiért megfogant, hogy a nézőben élő valóságot megváltoztassa. Isten a tenyerén hordott bennünket a paradicsomban, és amikor lehullottunk, akkor szembesültünk a valósággal, amitől sokszor félünk, és válaszokat keresünk rá. Igaz-e, amit látok? Ez a valóság? A színházat ajándékba kaptuk, hogy ezt a valóságot, ha csak egy-egy estére is, de változásra kényszerítsük. Szerbül a jó éjszakát úgy hangzik: laku noc, ami annyit tesz: könnyű éjszakát kívánok. Kívánok Önöknek jó előadásokat és könnyű éjszakát, hogy álmodhassanak. Legyünk jók legalább álmunkban.
mert a színház nélkülözi a valóságot. Habár mindennek, ami a színházban történik, valóságalapja lehet – de egy előadásnak soha nem lehet ez a végcélja. Sőt, hitem szerint minden színházi előadás azért jön létre, hogy a valóságról alkotott képzetünket gyökerestül felforgassa. Ha ez nem történik meg, akkor rossz és nehéz éjszakánk lesz – de csak azért, mert nem álmodunk semmit. És ha egy színházi előadás után nem álmodunk semmit, az rossz. Valami meg nem történt valóság, így hát az: nincs. Mindez számomra csak a jó előadás kapcsán élhető át, ha egy színházi előadás rossz (nem a szándék okán természetesen, hanem mert a csillagok állása nem olyan), akkor az önmagát is becsapja. Föladja azt, amiért megfogant, hogy a nézőben élő valóságot megváltoztassa. Isten a tenyerén hordott bennünket a paradicsomban, és amikor lehullottunk, akkor szembesültünk a valósággal, amitől sokszor félünk, és válaszokat keresünk rá. Igaz-e, amit látok? Ez a valóság? A színházat ajándékba kaptuk, hogy ezt a valóságot, ha csak egy-egy estére is, de változásra kényszerítsük. Szerbül a jó éjszakát úgy hangzik: laku noc, ami annyit tesz: könnyű éjszakát kívánok. Kívánok Önöknek jó előadásokat és könnyű éjszakát, hogy álmodhassanak. Legyünk jók legalább álmunkban.