Prof. Dr. Hangody László - interjú
2007. december 04. /

Prof. Dr. Hangody László, egyetemi tanár, az MTA doktora, az Uzsoki kórház nemzetközi hírű ortopéd sebésze. Térdsebészeti módszerét a világ minden táján alkalmazzák.


A Hangody-féle mozaikplasztikás sebészeti módszert ma már a világ számos klinikáján alkalmazzák. Miben áll pontosan ennek az eljárásnak az újszerűsége?

A fiatal és a középkorú korosztályok nagyon gyakori problémája a porcfelszín károsodása. Az üvegporcnak nevezett felület rendkívül jó anyagból van eredetileg: jól terhelhető, extrém működésre is alkalmas. Egy komoly hibája van, ez pedig az, hogy amennyiben már károsodott, a regenerálódása nagyon lassú, vagy nem is következik be. Gyógyulni tehát nem tud önmagától, a defektus szélesedik, egyre jobban tönkremegy néhány év alatt a beteg térde. A porcprobléma egyik megoldása, hogy idegen anyagok – protézisek – beültetésével helyettesítjük a sérült részt, ez az eljárás azonban főleg idősebb korban praktikus. Fiatalabb betegeknél nem szívesen alkalmazzuk, mert nem szerencsés, ha a protézisnek akár 40-50 éven keresztül is változatlan színvonalon működnie kell. A fiatal és középkorú generációnál eddig szerencsésebb volt, ha a sérült területet „önmagával” pótolták, vagyis az üvegporc felszínt rostos porcokból állították helyre. A mi eljárásunk lényege, hogy az eredeti minőségnek megfelelő állapotot vagyunk képesek reprodukálni, úgy, hogy a kis és közepes méretű defektusoknál a terhelésnek kevésbé kitett felületekről, kis hengerek formájában levesszük az üvegporcot, és a terhelt felületen apránként újraépítjük. Ezért hívják ezt a módszert mozaikplasztikának. A térd alakja és szerkezete miatt egyetlen felület áttételével nem pótolható, ezért kell a sok kisebb felületből „újat építeni”.

Hogyan jutottak el eddig a módszerig? És milyen módon vált ez ilyen széleskörűen alkalmazottá a világban?

Az első időszakban állatkísérleteken próbáltuk ki a mozaikplasztikai eljárást, majd 1992-ben tettük át a klinikai gyakorlatba is. Kizárólag magyar szakértelemmel, hazai orvosokból és egy orvosi műszereket gyártó hódmezővásárhelyi cégből álló csapat dolgozta ki az eljáráshoz szükséges műszerkészletet, majd kétéves gyakorlati alkalmazás után 1994-ben mutattuk be az eljárást egy németországi térdsebészeti kongresszuson, ahol első díjat is kaptunk a módszerrel. Ekkor figyelt fel rá a világ, egy külföldi megkeresés eredményeként pedig már olyan műszerekkel végezhető el a műtét, hogy csak egy kis lukat kell fúrni a kezelt területen, nincs szükség vágásra sem. A módszert ’96 óta szerte a világon alkalmazzák, ez lett a leggyakoribb eljárás ezen a területen.

Kicsit utánaolvasva a témának, úgy láttam, hogy szinte valamennyi általam ismert élsportoló megfordult már a betegei között. Nem nagyobb a felelősség ilyenkor? Olyan fiatalokról van szó, akik egyrészt a testük működésével keresik a kenyerüket, másrészt sikerességük dicsőséget szerez az országnak is.

Az élsportnál kétségtelenül nagyobb az igénybevétel, és az elvégzett beavatkozás ellenőrzési szintje is nagyobb. Aki egész nap az irodában ül, annak kevésbé fontos, hogy extrém terhet is elbírjon a térde. Akiket a tévében látunk a sportesemények közvetítésekor, a hétköznapokon is napi kétszer sok órát edzenek, gyötrik magukat, ráadásul a sportban a szelekciós mechanizmus a döntő: az győz, aki nagyobb, erősebb, gyorsabb. A test tökéletes működése a legfontosabb, és például kézilabdában, ha két százkilós izomkolosszus lendületből egymásnak ütközik, ott bizony sérülhetnek a szalagok, porcok és ízületek. Emiatt a sportolók esendőek is, aki már kétszer-háromszor megsérült, onnantól könnyebben jön a többi sérülés. De olyan sok pénz van az élsportban, hogy minél tovább megpróbálják elnyújtani a karrierjüket.

A Magyar Ortopéd Társaság volt elnökeként, konferencia-meghívottként, vendégprofesszorként is járja a világot, előad, bemutatóműtéteket tart. Hogy látja, milyen Budapest megítélése a külföldiek körében?

Épp tegnap tartottunk egy kurzust a budavári Hilton hotelben és a vendégek el voltak ragadtatva a város panorámájától. A világ sok pontján megfordulva magam is úgy látom, hogy nagyon ritka az olyan város, amelynél ilyen szerencsésen együtt van egy gyönyörű és széles folyó, melynek partjait szép hidak kötik össze, sőt, még egy fantasztikus sziget is van rajta a város közepén. A monarchia-korabeli épületeket lassanként felújítják, Buda hegyeiről pedig káprázatos kilátás nyílik minderre. Külföldiekkel beszélgetve azt szoktam javasolni, hogy jöjjenek tavasszal és csak sétáljanak, nézzenek szét, és ámuldozzanak.