„Sehol nem látok csapatokat” 2011. január 27. / Bóta Gábor Funtek Frigyes, bár húsz éve Franciaországban él, 2008-tól a Győri Nemzeti Színház prózai tagozatának művészeti vezetője. Rendszeresen rendez is, most éppen az Equus című sikerdarabot állítja színpadra. ![]() F. F.: Felhívott Nagy Viktor igazgató, akit személyesen különösebben nem ismertem. Azzal telefonált, hogy pályázik a színházra, és mit szólok ehhez. Miután elolvastam a pályázatát, azt válaszoltam, hogy én annak megtervezésében tudok részt venni, miket csináljunk, másrészt szívesen rendezek, és itt vagyok, amikor szükség van rám, de nem költözöm haza. Vagyis kétlaki vagy? F. F.: Igen. Már tizenkét éve Cannes-ban élek, előtte Párizsban laktam. Nyolc évig színészetet tanítottam Cannes-ban. Most is tanítok, de már nem állásban. Különböző helyeken kurzusokat tartok. Amikor rendezek, két hónapig Győrben vagyok. De a művészeti vezetés egy társulat folyamatos karbantartását is jelenti. F. F.: Ha Győrben ülnék 24 órát egy irodában, nem hiszem, hogy többet tudnék tenni a társulatért, mintha amikor kell, jelen vagyok. Voltak olyan művészeti vezetők a városban, akiket csak időnként láttak premiereken. Ehhez képest én, miután a januárban bemutatandó Equus lesz ebben a szezonban a második rendezésem, négy teljes hónapot Győrben töltök, kurzusokat tartok fiatal színészeknek, és a bemutatók előtti időszakban megnézem mások produkcióit. Azzal, akinek valami baja, lelki gondja van, ma már akár órákig lehet beszélgetni skype-on, egymást nézve. Amikor elmentél az országból, színész lettél Párizsban. Nem voltál elég sikeres? F. F.: Mindig érdekelt a rendezés, már főiskolás koromban az osztálytársaimat is rendeztem, aztán ez egyre jobban érdekelt. Párizsban jól megfizetve léteztem mint színész, de érdektelen dolgokat csináltam ahhoz képest, amilyeneket korábban Magyarországon. Az osztályod – melynek tagjai például Hirtling István, Mácsai Pál – legendássá lett, a vizsgaelőadásaitokon temérdek tinilány sikongatott, de szakmailag is elismertek voltak ezek a produkciók. Nem hiányzik egy ilyen összetartó csapat? F. F.: Ez nagyon jó csapat volt, aztán abban az időben, amikor én elmentem, kezdett széthullani, de 1990-ben megváltozott Magyarország is. Ma sehol nem látok csapatokat, borzasztóan széthullottak a színházak belülről, lelkileg. Nyilván hiányzik egy olyan csapat, mint amilyen a régi volt. De talán a vidéki színházak egy részében még van a társulat tagjainak lelkük. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az előadások minősége is jó. Művészeti vezetőként dolgod lehetne a csapatépítés. Annak idején Markó Iván is hazajött külföldről, és pár év alatt nemzetközi hírű balettet csinált Győrben. F. F.: Ha megkérdeznél pár győri színészt, azt hiszem, azt mondanák neked, hogy mióta itt vagyok, elkezdett együtt élni, együtt lélegezni a győri társulat, megváltozott a hozzáállás a játékhoz. A győri színház régóta nincs benne az országos szakmai vérkeringésben, nem szerepel rangos fesztiválokon, nem kap díjakat. F. F.: A szakma képviselői csak elvétve járnak Győrbe. Ebben nyilván szerepet játszik az előítéletesség is. És ehhez még hozzájárul, hogy már a színházakban is politikai társulások vannak. Úgy köpköd néhány ember egymásra, mint a parlamentben a politikusok. A győri direktorválasztásnak is igen erőteljes politikai színezete volt. F. F.: Nagyon pontosan tudom, hogy ennek a hátterében vagyok Győrben, de ettől én még magamat abszolút független embernek tartom. Húsz éve nem élek benne a napi politikai életben, amit nagyon ócskának tartok. Mit lehet szerinted a győri színházból kihozni? F. F.: Valami elkezdődött ebben a színházban, és lehetséges, hogy a következő két évben ebből olyan társulat is létrejön, amelyre érdemes lesz egész Magyarországon figyelni. Az Equus, amit most rendezel, jól megcsinált bulvárdarab, két remek szereppel, általában nagy siker. F. F.: Igen, ez egy New York-i bulvár színdarab. De úgy tesz, mintha nagyon komoly dolgokról beszélne, miközben megmarad a felszínen. F. F.: Pontosan. Ez egy furcsa, felszínes, álpszichológiai dráma, ugyanakkor mégiscsak fölvet olyan lényeges kérdéseket, a közönség minden rétegének, amelyekre fontos lenne választ keresni. Különlegesség lesz, hogy a lovakat táncosok alakítják majd, nem bólogató statisztéria. A feleségem majdnem hét évig Béjart-nál volt Markó Iván partnere, és most az előadás koreográfusa. Ő is hozzájárulhat ahhoz, hogy sikeres produkciót hozzunk létre. |