2013. január 11. / IM
„A könyvben a színész megrázó nyíltsággal vall szerepekről, hitről, családról, szerelemről, mesterekről és tanítványokról” – valami ilyesmi kedvcsinálót szoktak írni az efféle beszélgetős könyvekről. Ezekre a beszélgetésekre azonban
ez így nem igaz, vallomásról szó sincs: Bálint András szinte pedáns racionalitással, elő-előbukkanó fanyar öniróniával magyaráz, elemez. A kérdéseket felépítő rend a színész önálló előadóestjeinek sora, ezek köré épül fel az eddigi pálya, a pécsi indulástól a Madách Színházban „eltékozolt” időn át a MAFILM-es évekig, majd a megpályázott és elnyert Radnóti színházi igazgatóság, a megpályázott és elnyert, majd elutasított Nemzeti Színház.
Bálint András precízen, szinte egy kívülálló (ön)ismeretével elemzi „vonzódásait és választásait”, illetve nem-választásait: magyarságát, színészségét, igazgatóságát, bölcsészségét, szüleit, kollégáit, segítőit, elődeit, tanítványait. Ítéletalkotás nélkül sorolja el találkozásait a politikával, a cenzúrával, döntései miatt nem magyarázkodik, de nem is állítja be őket forradalmárkodásnak. Vissza-visszatérőn mesél az elmenni-itthonmaradni dilemmájáról, generációkról és nemzedékekről. És olvasva is érezhető lelkesedéssel mesél Márairól, Kafkáról, Radnótiról, Aranyról, Kosztolányiról, Szép Ernőről, Babitsról, az ő kérdéseikről és az ő válaszaikról, lenyűgöző mennyiségben idéz műveikből, naplóikból, leveleikből, tréfás rögtönzéseikből. (És részleteket olvashatunk Bálint András saját estjeihez a Pesti Műsorba írt ajánlóiból is.)
A beszélgetőtárs Schiller Erzsébet felkészült, de szerény kérdező, aki nemcsak partnerét, de az összes estet, összes szereplőt, összes szerepet és szöveget ismerni látszik, mégsem kedélyeskedik, személyeskedik. A beszélgetésekből kirajzolódó Bálint András figurája valóban olyan, mint ahogyan magát ismeri: józan, ironikus, sármos, öntudatosan szerénytelen és elégedett. Az egész beszélgetésköteten átsugárzik, de egy pillanatra sem csap át üres nagyzolásba a derűs elégedettség az életpálya alakulásával. A cím zavaróan félreérthető: a jó társaság Bálint András megfogalmazása saját szellemi környezetéről. Persze jó társaság az olyan beszélgetőpartner is, aki elégedettnek tudhatja, tudja magát.
Magvető Könyvkiadó
212 oldal, 2990 Ft
Kritika (5)
ez így nem igaz, vallomásról szó sincs: Bálint András szinte pedáns racionalitással, elő-előbukkanó fanyar öniróniával magyaráz, elemez. A kérdéseket felépítő rend a színész önálló előadóestjeinek sora, ezek köré épül fel az eddigi pálya, a pécsi indulástól a Madách Színházban „eltékozolt” időn át a MAFILM-es évekig, majd a megpályázott és elnyert Radnóti színházi igazgatóság, a megpályázott és elnyert, majd elutasított Nemzeti Színház. Bálint András precízen, szinte egy kívülálló (ön)ismeretével elemzi „vonzódásait és választásait”, illetve nem-választásait: magyarságát, színészségét, igazgatóságát, bölcsészségét, szüleit, kollégáit, segítőit, elődeit, tanítványait. Ítéletalkotás nélkül sorolja el találkozásait a politikával, a cenzúrával, döntései miatt nem magyarázkodik, de nem is állítja be őket forradalmárkodásnak. Vissza-visszatérőn mesél az elmenni-itthonmaradni dilemmájáról, generációkról és nemzedékekről. És olvasva is érezhető lelkesedéssel mesél Márairól, Kafkáról, Radnótiról, Aranyról, Kosztolányiról, Szép Ernőről, Babitsról, az ő kérdéseikről és az ő válaszaikról, lenyűgöző mennyiségben idéz műveikből, naplóikból, leveleikből, tréfás rögtönzéseikből. (És részleteket olvashatunk Bálint András saját estjeihez a Pesti Műsorba írt ajánlóiból is.)
A beszélgetőtárs Schiller Erzsébet felkészült, de szerény kérdező, aki nemcsak partnerét, de az összes estet, összes szereplőt, összes szerepet és szöveget ismerni látszik, mégsem kedélyeskedik, személyeskedik. A beszélgetésekből kirajzolódó Bálint András figurája valóban olyan, mint ahogyan magát ismeri: józan, ironikus, sármos, öntudatosan szerénytelen és elégedett. Az egész beszélgetésköteten átsugárzik, de egy pillanatra sem csap át üres nagyzolásba a derűs elégedettség az életpálya alakulásával. A cím zavaróan félreérthető: a jó társaság Bálint András megfogalmazása saját szellemi környezetéről. Persze jó társaság az olyan beszélgetőpartner is, aki elégedettnek tudhatja, tudja magát.
Magvető Könyvkiadó
212 oldal, 2990 Ft
Kritika (5)