2011. március 16. /
Amikor Max Raabe kifogástalan frakkjában, hátrazselézett hajjal, bigbandje kíséretében színpadra lép, mintha csak visszarepülnénk az időben, és hirtelen az 1920-30-as években találnánk magunkat.
Aztán mikrofont ragad, és – hangulathoz illő stílusban és hangszereléssel – előadja az Oops, I did it againt, a Sex Bombot vagy éppen a We are the championst, persze mindvégig véresen komoly arcot vágva. Hirtelen zavarba jön az ember, majd leesik a tantusz, és nem győzi abbahagyni a nevetést. Az ötlet egy észak-berlini pizzériában született, ahol Max Raabe és a később megalakuló Palast Orchester tagjai elhatározták, hogy sajátos értelmezésben fogják előadni a popzene legnagyobb slágereit. Nem mondhatni, hogy különleges zenei élményt nyújtanak, inkább a látványért kell őket szeretni: Max Raabe elképesztő előadóművészi teljesítményéért, rezzenéstelen arcáért, minden egyes, finoman ironizáló, mindig a hihetőség határán mozgó megnyilvánulásáért.
Művészetek Palotája
03. 26. 20h
Aztán mikrofont ragad, és – hangulathoz illő stílusban és hangszereléssel – előadja az Oops, I did it againt, a Sex Bombot vagy éppen a We are the championst, persze mindvégig véresen komoly arcot vágva. Hirtelen zavarba jön az ember, majd leesik a tantusz, és nem győzi abbahagyni a nevetést. Az ötlet egy észak-berlini pizzériában született, ahol Max Raabe és a később megalakuló Palast Orchester tagjai elhatározták, hogy sajátos értelmezésben fogják előadni a popzene legnagyobb slágereit. Nem mondhatni, hogy különleges zenei élményt nyújtanak, inkább a látványért kell őket szeretni: Max Raabe elképesztő előadóművészi teljesítményéért, rezzenéstelen arcáért, minden egyes, finoman ironizáló, mindig a hihetőség határán mozgó megnyilvánulásáért.
Művészetek Palotája
03. 26. 20h