2011. Április 14. / Nemesházi Beatrix
Az április közepén nyító RaM Colosseum multifunkcionális színház- és rendezvénytermének az ExperiDance Produkció csapata válhatott kizárólagos üzemeltetőjévé. A 3,5 milliárd forintos beruházást a XIII. kerületi önkormányzat saját erőből valósította meg.
Az üzemeltetést 5+5 évre nyerték el. Ígéretük szerint évente 120 000 embernek kínálnak majd maradandó élményeket. Az első ilyen élmény az ExperiDance új bemutatója, a Forrás lesz. Megálmodója az együttes művészeti vezetője, Román Sándor.
Gondolom, nagy dobással készülsz saját színházatok megnyitójára. Másmilyen lesz, mint amit eddig várhattunk tőletek?
R. S.: Igen. Terveim szerint egy új színházi stílus születik meg Magyarországon ezzel a bemutatóval. Nagyon készülük. Rengeteg munka van benne.
Mitől más, mint az eddigi produkcióitok?
R. S.: Nagyon erős dramaturgiája van. Látványelemeiben és a stílusötvözetekben is eltér. Például ezúttal vannak a darabban tornászok is. A Forrás zenéje nyugodtan nevezhető világzenének. Franciaországban, Aix-en-Provence-ban komponálták. A cél, hogy a világ bármilyen területén érthető legyen az üzenet, és igazi katarzist nyújtson minden nézőnek.
Magyar zenei motívum nem is lesz benne?
R. S.: De lesz. A szerelem témájánál például külön kértem, hogy a Tavaszi szél motívumai csendüljenek fel.
Miről szól a darab?
R. S.: Rólunk. Rólad és rólam. Nőről és férfiról. Az emberről. A vivódásairól, az örömeiről, a szárnyalásról és a bukásról. És arról, hogy mindezekkel hogyan küzd meg az ember. Arról is szól, hogyan változik meg a világ, ha az ember szerelmes. Milyen mélységekbe és milyen magasságokba repít bennünket a szerelem. És vajon hogyan találjuk meg önmagunkat, a harmóniát, és képesek vagyunk-e megtartani azt. Egy igaz mese olyan érzésekről, melyekkel minden ember képes azonosulni. Mindez humorral, iróniával, vággyal és szenvedéllyel fűszerezve.
Kiléptek vele a nagyvilágba?
R. S.: Természetesen. Az ExperiDance Produkciót már jegyzik a világban. Két évvel ezelőtt úgy kaptunk meghívást Kínába, mint a világ tíz legjobb táncegyüttesének egyike. Szeretnénk még jobban jelen lenni a „piacon”. Bizonyítani szeretnénk, hogy ennek a magyar együttesnek valóban a táncvilág élvonalában van a helye. Olyan színházat akarunk csinálni itt Magyarországon, amelyikre kíváncsi a világ.
Úgy tűnik, nektek sikerülhet. Ma, amikor az országban hatalmas pénzeket vonnak el a kultúrától, színházak léte kerül veszélybe, nektek színházat építettek. Hogy csinálod?
R. S.: Az együttesünk tíz év alatt bebizonyította, hogy képes önfenntartó lenni. Más színházakkal ellentétben mi nem állami támogatásból tartjuk fenn magunkat. És az élet összehozott egy szerencsés találkozást is. Amikor a Várszínházból mennünk kellett, egy kereskedő ember, akit Vona Tibornak hívnak, megkeresett, és megkérdezte, hogy miben segíthet. Azt válaszoltam, mindenben. Az ExperiDance ügyvezető igazgatója ma Vona Tibor. És most megnyílik a RaM Colosseum. A mi állandó színházunk. Nem akármilyen színház lesz. Vadász György építész egyik mesterműve. Mindennel rendelkezik, amit ma, a 21. században egy színháznak tudnia kell. Sokszor kellett lemondanom egy-egy ötletről, mert a lehetőségek nem voltak adottak a megvalósításhoz. Itt minden úgy készült, hogy a fantáziánk szabadon szárnyalhasson. Kezdetekben Vadász György még kihúzta a tervekből a kéréseimet, de beleszeretett abba, amit csinálunk, és megértette, mi minden szükséges ahhoz, hogy ez az együttes valóban kihozhassa magából a maximumot. Fantasztikusan együtt dolgozott velünk. A többi most már rajtunk múlik. Igazi „élményszínház” születik a RaM Colosseumban. Olyan, amilyenre még nem volt példa Magyarországon.
Az üzemeltetést 5+5 évre nyerték el. Ígéretük szerint évente 120 000 embernek kínálnak majd maradandó élményeket. Az első ilyen élmény az ExperiDance új bemutatója, a Forrás lesz. Megálmodója az együttes művészeti vezetője, Román Sándor.
Gondolom, nagy dobással készülsz saját színházatok megnyitójára. Másmilyen lesz, mint amit eddig várhattunk tőletek?
R. S.: Igen. Terveim szerint egy új színházi stílus születik meg Magyarországon ezzel a bemutatóval. Nagyon készülük. Rengeteg munka van benne.
Mitől más, mint az eddigi produkcióitok?
R. S.: Nagyon erős dramaturgiája van. Látványelemeiben és a stílusötvözetekben is eltér. Például ezúttal vannak a darabban tornászok is. A Forrás zenéje nyugodtan nevezhető világzenének. Franciaországban, Aix-en-Provence-ban komponálták. A cél, hogy a világ bármilyen területén érthető legyen az üzenet, és igazi katarzist nyújtson minden nézőnek.
Magyar zenei motívum nem is lesz benne?
R. S.: De lesz. A szerelem témájánál például külön kértem, hogy a Tavaszi szél motívumai csendüljenek fel.
Miről szól a darab?
R. S.: Rólunk. Rólad és rólam. Nőről és férfiról. Az emberről. A vivódásairól, az örömeiről, a szárnyalásról és a bukásról. És arról, hogy mindezekkel hogyan küzd meg az ember. Arról is szól, hogyan változik meg a világ, ha az ember szerelmes. Milyen mélységekbe és milyen magasságokba repít bennünket a szerelem. És vajon hogyan találjuk meg önmagunkat, a harmóniát, és képesek vagyunk-e megtartani azt. Egy igaz mese olyan érzésekről, melyekkel minden ember képes azonosulni. Mindez humorral, iróniával, vággyal és szenvedéllyel fűszerezve.
Kiléptek vele a nagyvilágba?
R. S.: Természetesen. Az ExperiDance Produkciót már jegyzik a világban. Két évvel ezelőtt úgy kaptunk meghívást Kínába, mint a világ tíz legjobb táncegyüttesének egyike. Szeretnénk még jobban jelen lenni a „piacon”. Bizonyítani szeretnénk, hogy ennek a magyar együttesnek valóban a táncvilág élvonalában van a helye. Olyan színházat akarunk csinálni itt Magyarországon, amelyikre kíváncsi a világ.
Úgy tűnik, nektek sikerülhet. Ma, amikor az országban hatalmas pénzeket vonnak el a kultúrától, színházak léte kerül veszélybe, nektek színházat építettek. Hogy csinálod?
R. S.: Az együttesünk tíz év alatt bebizonyította, hogy képes önfenntartó lenni. Más színházakkal ellentétben mi nem állami támogatásból tartjuk fenn magunkat. És az élet összehozott egy szerencsés találkozást is. Amikor a Várszínházból mennünk kellett, egy kereskedő ember, akit Vona Tibornak hívnak, megkeresett, és megkérdezte, hogy miben segíthet. Azt válaszoltam, mindenben. Az ExperiDance ügyvezető igazgatója ma Vona Tibor. És most megnyílik a RaM Colosseum. A mi állandó színházunk. Nem akármilyen színház lesz. Vadász György építész egyik mesterműve. Mindennel rendelkezik, amit ma, a 21. században egy színháznak tudnia kell. Sokszor kellett lemondanom egy-egy ötletről, mert a lehetőségek nem voltak adottak a megvalósításhoz. Itt minden úgy készült, hogy a fantáziánk szabadon szárnyalhasson. Kezdetekben Vadász György még kihúzta a tervekből a kéréseimet, de beleszeretett abba, amit csinálunk, és megértette, mi minden szükséges ahhoz, hogy ez az együttes valóban kihozhassa magából a maximumot. Fantasztikusan együtt dolgozott velünk. A többi most már rajtunk múlik. Igazi „élményszínház” születik a RaM Colosseumban. Olyan, amilyenre még nem volt példa Magyarországon.