2011. május 12. / Fáy Miklós
Egyre szebb az idő, egyre nehezebb lesz bezárni magunkat estére a négy fal közé, de ezt az estét nem lehet kihagyni. Mitsuko Uchida az utolsó három Schubert-szonátát játssza, az utolsó 12 tételt, legalábbis ami Schubert zongoratermését illeti.
Betegen írta, egyre betegebben, érezve a halál közelségét, kenyérgondokkal küszködve. Hát nekiült, pénzt keresni abból, amihez ért, a zenéből. Nem sikerült, a kiadója nem érdeklődött a szonáták iránt. Mire sikerült egy másikat találni, Schubert már halott volt. Mire valóban ki is adták a darabokat, még tíz év telt el. Mire játszani is kezdték, még száz. Furcsa ezt mondani: nagy szerencsénk, hogy nem voltunk Schubert kortársai.
Vagy ki tudja. Volt, aki hallotta Schubertet zongorázni. Egy barátját, Vogelt kísérte, és az emlék szerint Vogelnek sem volt sok hangja, Schubert se nagyon tudott zongorázni, de nem számított. Csak a zene számított. Az meg ott volt. Mitsuko Uchidára persze nehéz lenne azt mondani, hogy nem tud zongorázni, épp ellenkezőleg, nagyon is tud, könnyedén, elegánsan szaladnak az ujjai a billentyűkön, és, persze, nagyon sok köze van Schuberthez is: eljátszotta az összes szonátát. Ez a mostani kaland voltaképpen visszatérés, és nem is lehet tudni, hogy valami újat akar mondani a régi elképzelésihez képest, vagy csak tisztítókúra, Schubertből soha nem elég. Ez majd kiderül. Kiderül az is, hogy a halk, intim Uchida hogyan boldogul a mérhetetlen mennyiségű légköbméterrel, amelyet be kell töltenie Schubert muzsikájával. Persze: minél többen vagyunk, annál könnyebb neki is.
Művészetek Palotája
05. 16., 19.30h
Betegen írta, egyre betegebben, érezve a halál közelségét, kenyérgondokkal küszködve. Hát nekiült, pénzt keresni abból, amihez ért, a zenéből. Nem sikerült, a kiadója nem érdeklődött a szonáták iránt. Mire sikerült egy másikat találni, Schubert már halott volt. Mire valóban ki is adták a darabokat, még tíz év telt el. Mire játszani is kezdték, még száz. Furcsa ezt mondani: nagy szerencsénk, hogy nem voltunk Schubert kortársai.
Vagy ki tudja. Volt, aki hallotta Schubertet zongorázni. Egy barátját, Vogelt kísérte, és az emlék szerint Vogelnek sem volt sok hangja, Schubert se nagyon tudott zongorázni, de nem számított. Csak a zene számított. Az meg ott volt. Mitsuko Uchidára persze nehéz lenne azt mondani, hogy nem tud zongorázni, épp ellenkezőleg, nagyon is tud, könnyedén, elegánsan szaladnak az ujjai a billentyűkön, és, persze, nagyon sok köze van Schuberthez is: eljátszotta az összes szonátát. Ez a mostani kaland voltaképpen visszatérés, és nem is lehet tudni, hogy valami újat akar mondani a régi elképzelésihez képest, vagy csak tisztítókúra, Schubertből soha nem elég. Ez majd kiderül. Kiderül az is, hogy a halk, intim Uchida hogyan boldogul a mérhetetlen mennyiségű légköbméterrel, amelyet be kell töltenie Schubert muzsikájával. Persze: minél többen vagyunk, annál könnyebb neki is.
Művészetek Palotája
05. 16., 19.30h