Moholy-Nagy László – A fény művészete
2011. június 09. /

Fényképezőgép nélküli fényképezés, optofonetika, azaz egyidejű látása a zenének és hallása a képnek, színökonómia és Bauhaus – ilyen és ehhez hasonló művészetelméleti fogalmakra építette világhírt hozó alkotói tevékenységét

a Weisz Lászlóként született Moholy-Nagy, akinek a nevét ma Bu­da­pes­ten a Képzőművészeti Egyetem viseli. Amikor 1895 júliusában meg­szü­le­tett Bácsborsódon, még csak nem is anyakönyvezték, olyan minimális esélyt adtak neki a túlélésre, ám amikor 1946-ban Chi­ca­gó­ban meghalt, hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára, sírja fölött pedig a Bauhaus-alapító német építész, Walter Gropius mondott gyász­be­szé­det. A Ludwig Múzeum kiállítása több mint 130 fest­mé­nyen, fe­ke­te-fehér és színes fotón, valamint jó néhány grafikai terven ke­resz­tül mutatja be a modernista művészet kulcsfigurájának rendkívül szer­teá­ga­zó művészeti tevékenységét, melyből többek között olyan ér­de­kes­sé­gek­re derül „fény”, mint hogy mit csinál a dél-amerikai vasútkukac, amikor izgalmi állapotba kerül, vagy, hogy hány árnyalata lehet a fe­hérnek.

Ludwig Múzeum
06. 09.–09. 25.