Donizetti: Az ezred lánya
2011. augusztus 25. / Fáy Miklós

A Metropolitan-előadás vetítése

Hát persze, az opera többnyire még mindig az, amikor csúnya és idős emberek biztosítják egymást a szerelmükről, aztán meghalnak, és lehet hazamenni. De azért vannak értékes kivételek, például ez a Met-előadás, 2008-ból. Az ezred lánya, egyrészt víg, másrészt pokoli


nehéz énekelnivalók vannak benne, a leghírhedtebb a kilenc magas C-vel spékelt tenorária, amely Pavarottit valaha világhírre segítette. Pavarotti már nincs, de Juan Diego Florez könnyedén elénekli a C-ket. Florezt azonban szinte észre sem lehet venni a csodás Natalie Dessay mellett, aki mint valódi katonalány, atlétatrikóban vasalja az ezred alsógatyáit, karateütésekkel hajtogatja a trikókat, aztán ész­re­vesz egy foltot, vadul vakargatja, aztán dühösen ráköp, na végre, kijön. Szerintem ez önmagában is nagyon vicces jelenet, de úgy kell el­kép­zel­ni, hogy közben énekel is, de úgy ám, mint az angyalok. Florez ti­ro­li bőrnadrágban ül egy vödrön, és krumplit pucol, szóval elég messze vagyunk már az örök szerelemtől. Vagy éppen nagyon is közel, mert közben katonalány és bőrgatya mégis örök hűséget esküszik, és, amint látjuk, még a halál sem választja el egymástól őket.

Uránia Nemzeti Filmszínház
08. 10. 18h