2008. Április 23. / Csejtei Orsolya
Már nem félek – mondta a gyerek, s hogy bizonyítsa bátorságát, 1 cm-ről a kardfogú tigris szemébe nézett.
A jégkorszak már nagyon régen volt, biztosan nem éledhetnek fel – győzködte magát, s természetesen engem, hogy izgalmát, ami a bátorság ellenére továbbra is fűtötte (vagy hűtötte?) egy kissé feloldja. Egy percre elbizonytalanodtam, hogy megzavarjam-e biztonságot adó eszmefuttatását annak az aprócska ténynek a közlésével, hogy a jégkorszak, amiről ő azt hiszi, nagyon régen volt, máig is tart, de aztán úgy döntöttem, a tudományosságot nem áldozhatom be a kíméletesség oltárán. A kiállítás segédanyagait segítségül hívva hosszú magyarázatba kezdtem arról, hogy jégkorszakoknak azokat a több millió évig tartó időszakokat nevezzük, amikor bolygónk felszínének egy részét nagyobb összefüggő jégtakarók borítják, s mivel a Föld felszínének 10%-án ma is ott a vastag jégsapka, ez azt jelenti, ma is jégkorszakban élünk. Ő figyelt, legalábbis úgy tett, mintha figyelne, ám amikor az éghajlati ingadozásokról és a felmelegedések okozta fajkihalásokról kezdtem volna mesélni, szókincsének legcirádásabb fordulatait elővéve udvariasan félbeszakított, és megkért, játsszunk inkább a falon lévő mágneses kirakóval. Meg a kardfogús puzzle-lal, amit, ha nem bánok, inkább egyedül rakna ki…
Azzal együtt, hogy a kiállítás tudományos igénnyel, interaktív módon mutatja be az elmúlt jó néhány millió év flórájának, de inkább faunájának alakulását, tud olyan lenni, mint egy hatalmas, izgalmakkal teli játszótér, ahol nemcsak nézni, de tapintani, szagolni és agyat tornáztatni is lehet egyszerre. Mindennek a fényében az, hogy közben egy valódi, 39 000 éves sztármamut-bébivel is össze lehet futni, amit a véletlennek köszönhetően tárt fel egy szibériai aranyásó 1977-ben a Kirghilyakh patak völgyében, csak hab a tortán. Az igazi szenzáció valójában nem Gyima, sem a mamut- és ősállat-különlegességek, hanem a kiállítás ötletessége és kreativitása, ami a legvisszahúzódóbb gyereket is felszabadult játékra készteti.
Magyar Természettudományi Múzeum
November 17-ig
1500/600 Ft
A jégkorszak már nagyon régen volt, biztosan nem éledhetnek fel – győzködte magát, s természetesen engem, hogy izgalmát, ami a bátorság ellenére továbbra is fűtötte (vagy hűtötte?) egy kissé feloldja. Egy percre elbizonytalanodtam, hogy megzavarjam-e biztonságot adó eszmefuttatását annak az aprócska ténynek a közlésével, hogy a jégkorszak, amiről ő azt hiszi, nagyon régen volt, máig is tart, de aztán úgy döntöttem, a tudományosságot nem áldozhatom be a kíméletesség oltárán. A kiállítás segédanyagait segítségül hívva hosszú magyarázatba kezdtem arról, hogy jégkorszakoknak azokat a több millió évig tartó időszakokat nevezzük, amikor bolygónk felszínének egy részét nagyobb összefüggő jégtakarók borítják, s mivel a Föld felszínének 10%-án ma is ott a vastag jégsapka, ez azt jelenti, ma is jégkorszakban élünk. Ő figyelt, legalábbis úgy tett, mintha figyelne, ám amikor az éghajlati ingadozásokról és a felmelegedések okozta fajkihalásokról kezdtem volna mesélni, szókincsének legcirádásabb fordulatait elővéve udvariasan félbeszakított, és megkért, játsszunk inkább a falon lévő mágneses kirakóval. Meg a kardfogús puzzle-lal, amit, ha nem bánok, inkább egyedül rakna ki…Azzal együtt, hogy a kiállítás tudományos igénnyel, interaktív módon mutatja be az elmúlt jó néhány millió év flórájának, de inkább faunájának alakulását, tud olyan lenni, mint egy hatalmas, izgalmakkal teli játszótér, ahol nemcsak nézni, de tapintani, szagolni és agyat tornáztatni is lehet egyszerre. Mindennek a fényében az, hogy közben egy valódi, 39 000 éves sztármamut-bébivel is össze lehet futni, amit a véletlennek köszönhetően tárt fel egy szibériai aranyásó 1977-ben a Kirghilyakh patak völgyében, csak hab a tortán. Az igazi szenzáció valójában nem Gyima, sem a mamut- és ősállat-különlegességek, hanem a kiállítás ötletessége és kreativitása, ami a legvisszahúzódóbb gyereket is felszabadult játékra készteti.
Magyar Természettudományi Múzeum
November 17-ig
1500/600 Ft