2011. október 28. /
„Nincs mese, aki látta a filmemet, arra egy ártalmatlannak tűnő liftgomb vagy egy árva ajtókilincs érintése is a frászt fogja hozni. A Fertőzés olyan színben fogja feltüntetni a liftgombokat, mint Spielberg Cápája a boldog, békés beacheket.”
Úgy tűnik, bejött Steven Soderbergh számítása: Fertőzés című filmje (hazai bemutató: október 13.) jelentős csapást mért a moziba járók tömegeire. Soderbergh vírusokkal riogató katasztrófafilmje az összes riválisát maga mögé utasította bemutatása hetében az amerikai mozipénztáraknál. A szerzői ambícióit időről időre hollywoodiakra cserélő rendező rég nem járt a toplisták csúcsán: legutóbb talán akkor, amikor George Clooneyval karöltve ontotta az Ocean’s filmeket.
A gyilkos kórok és a halálos vírusok legalább olyan közkedvelt szereplői a katasztrófafilmeknek, mint a Földnek tartó meteoritok vagy a kitörni készülő tűzhányók. Gondolja, hogy a közönség készen áll egy újabb, halálos vírussal riogató filmre?
S. S.: A stúdiótól a gyártó cégig minden illetékes azonnal ráharapott az ötletre, általános volt az egyetértés, hogy van igény egy olyan filmre, ami a lehető legrealisztikusabban ábrázol egy vírus nyomán kialakuló vészhelyzetet. Meglepően gyorsan rábólintottak a filmre, ami, ismerve a piaci helyzetet s azon belül is a felnőtt közönségnek szóló drámák sanyarú sorsát, kellemes meglepetésként ért. Ebből gondoltam azt, hogy beletaláltunk valamibe.
Elég ijesztő képet fest a vírusról, melynek terjedéséhez elég egy érintés is. Sikerült ráijesztenie saját magára is?
S. S.: A helyzet nem vészes, nem vezettem be óvintézkedéseket, de nem tagadom, folyamatosan ott motoszkál a fejemben, hogy mi lenne, ha… A forgatáson a sminkesektől kapott ajakzsírt többször is letisztogattam egy zsebkendővel… A fene se tudja persze, hogy volt-e értelme. Úgyhogy azt tanácsolom mindenkinek, tartsa távol magát a számtól! De visszatérve a filmre, elég mélyre ástam magam a témában ahhoz, hogy mostantól ne vegyem félvállról egy esetleges vészhelyzet lehetőségét. Vicces volt látni a premier előtti vetítések közönségét: amikor kigyúltak a fények, 400 ember kelt fel azzal az kellemetlen érzéssel a székéből, hogy bármit elkaphatott a mellette ülő vadidegentől. Az arcukra volt írva, hogy megfordult a fejükben.
A Fertőzés műfaját tekintve thriller. Kerülte a műfaj hagyományos elemeit?
S. S.: Egyetlen szabályt tartottunk szem előtt, de ahhoz tűzön-vízen át ragaszkodtunk. Kikötöttük, hogy egyetlen olyan helyszínt sem mutatunk, ahol a szereplők nem jártak. A katasztrófafilmben gyakran mutogatnak nyakra-főre emblematikus helyszíneket, csak hogy a helyzet súlyosságát érzékeltessék. Mi ezt nem tesszük. Olyan helyszíneket nem vágunk be, amelyekhez a főszereplőknek semmi közük. Ez volt a mi thriller-alapelvünk. Egy olyan filmben, melynek a cselekménye ennyire tág térben zajlik, azt hiszem, ez nem kis dolog. A katasztrófafilmekben gyakran megesik, hogy ha valami nagy és világméretű veszedelmet akarnak érzékeltetni, hirtelen bevágják Párizst, dacára annak, hogy Párizsban egyetlen szereplőnek sem volt dolga, de mint díszlet jól jön. Mi ezzel szemben úgy próbáltunk nagyszabásúak lenni, hogy mindeközben megőriztük a történetek intimitását.
Nem lehetett egyszerű megőrizni az intimitást egy ennyire látvány-centrikus műfajban.
S. S.: Az igazat megvallva csak egy dolog járt a fejemben: hogy mindent a lehető legegyszerűbb módon vegyek filmre. Ahelyett, hogy azt próbáltam volna kimatekozni, hány beállítást bír el egy jelenet, azon voltam, hogy a lehető legkevesebb beállításból kihozzam a filmet. Ami a képi világot, a stílust illeti, feltett szándékom volt, hogy ez lesz a legegyszerűbb filmem. Amit, bár jól hangzik, mégsem olyan egyszerű megvalósítani. Nem úgy megy az, hogy a rengeteg leforgatott anyagból majd utólag összerakod a magad minimalista verzióját. Vagy ha így is menne, én nem ezt az iskolát képviselem. Én eleve az egyszerű, de praktikus megoldások felől közelítettem; azt akartam, hogy minden jelenetnek, minden vágásnak funkciója legyen. Nem akartam semmi fölösleget. Ha egyetlen beállítással is megrövidült volna a film, azt az egész felépítmény megérezte volna. Nagyjából erről volt szó; csak semmi daruzás, csak semmi bravúrkodás a kamerával. Koncentrálj oda, és csakis oda, ahol a játék zajlik.
Az interjúért köszönet az InterComnak
Úgy tűnik, bejött Steven Soderbergh számítása: Fertőzés című filmje (hazai bemutató: október 13.) jelentős csapást mért a moziba járók tömegeire. Soderbergh vírusokkal riogató katasztrófafilmje az összes riválisát maga mögé utasította bemutatása hetében az amerikai mozipénztáraknál. A szerzői ambícióit időről időre hollywoodiakra cserélő rendező rég nem járt a toplisták csúcsán: legutóbb talán akkor, amikor George Clooneyval karöltve ontotta az Ocean’s filmeket.
A gyilkos kórok és a halálos vírusok legalább olyan közkedvelt szereplői a katasztrófafilmeknek, mint a Földnek tartó meteoritok vagy a kitörni készülő tűzhányók. Gondolja, hogy a közönség készen áll egy újabb, halálos vírussal riogató filmre?
S. S.: A stúdiótól a gyártó cégig minden illetékes azonnal ráharapott az ötletre, általános volt az egyetértés, hogy van igény egy olyan filmre, ami a lehető legrealisztikusabban ábrázol egy vírus nyomán kialakuló vészhelyzetet. Meglepően gyorsan rábólintottak a filmre, ami, ismerve a piaci helyzetet s azon belül is a felnőtt közönségnek szóló drámák sanyarú sorsát, kellemes meglepetésként ért. Ebből gondoltam azt, hogy beletaláltunk valamibe.
Elég ijesztő képet fest a vírusról, melynek terjedéséhez elég egy érintés is. Sikerült ráijesztenie saját magára is?
S. S.: A helyzet nem vészes, nem vezettem be óvintézkedéseket, de nem tagadom, folyamatosan ott motoszkál a fejemben, hogy mi lenne, ha… A forgatáson a sminkesektől kapott ajakzsírt többször is letisztogattam egy zsebkendővel… A fene se tudja persze, hogy volt-e értelme. Úgyhogy azt tanácsolom mindenkinek, tartsa távol magát a számtól! De visszatérve a filmre, elég mélyre ástam magam a témában ahhoz, hogy mostantól ne vegyem félvállról egy esetleges vészhelyzet lehetőségét. Vicces volt látni a premier előtti vetítések közönségét: amikor kigyúltak a fények, 400 ember kelt fel azzal az kellemetlen érzéssel a székéből, hogy bármit elkaphatott a mellette ülő vadidegentől. Az arcukra volt írva, hogy megfordult a fejükben.
A Fertőzés műfaját tekintve thriller. Kerülte a műfaj hagyományos elemeit?
S. S.: Egyetlen szabályt tartottunk szem előtt, de ahhoz tűzön-vízen át ragaszkodtunk. Kikötöttük, hogy egyetlen olyan helyszínt sem mutatunk, ahol a szereplők nem jártak. A katasztrófafilmben gyakran mutogatnak nyakra-főre emblematikus helyszíneket, csak hogy a helyzet súlyosságát érzékeltessék. Mi ezt nem tesszük. Olyan helyszíneket nem vágunk be, amelyekhez a főszereplőknek semmi közük. Ez volt a mi thriller-alapelvünk. Egy olyan filmben, melynek a cselekménye ennyire tág térben zajlik, azt hiszem, ez nem kis dolog. A katasztrófafilmekben gyakran megesik, hogy ha valami nagy és világméretű veszedelmet akarnak érzékeltetni, hirtelen bevágják Párizst, dacára annak, hogy Párizsban egyetlen szereplőnek sem volt dolga, de mint díszlet jól jön. Mi ezzel szemben úgy próbáltunk nagyszabásúak lenni, hogy mindeközben megőriztük a történetek intimitását.
Nem lehetett egyszerű megőrizni az intimitást egy ennyire látvány-centrikus műfajban.
S. S.: Az igazat megvallva csak egy dolog járt a fejemben: hogy mindent a lehető legegyszerűbb módon vegyek filmre. Ahelyett, hogy azt próbáltam volna kimatekozni, hány beállítást bír el egy jelenet, azon voltam, hogy a lehető legkevesebb beállításból kihozzam a filmet. Ami a képi világot, a stílust illeti, feltett szándékom volt, hogy ez lesz a legegyszerűbb filmem. Amit, bár jól hangzik, mégsem olyan egyszerű megvalósítani. Nem úgy megy az, hogy a rengeteg leforgatott anyagból majd utólag összerakod a magad minimalista verzióját. Vagy ha így is menne, én nem ezt az iskolát képviselem. Én eleve az egyszerű, de praktikus megoldások felől közelítettem; azt akartam, hogy minden jelenetnek, minden vágásnak funkciója legyen. Nem akartam semmi fölösleget. Ha egyetlen beállítással is megrövidült volna a film, azt az egész felépítmény megérezte volna. Nagyjából erről volt szó; csak semmi daruzás, csak semmi bravúrkodás a kamerával. Koncentrálj oda, és csakis oda, ahol a játék zajlik.
Az interjúért köszönet az InterComnak