2011. november 03. / Fáy Miklós
Edita Gruberova a címszerepben
Donizettinek is elég kellene lennie, olyan opera, amit aligha fognak mostanában játszani nálunk. De hát így vagyunk az egész belcantóval,
a nagy hármassal: Bellini–Donizetti–Rossini. Egy-egy művet játszunk a színházakban, szép lassan elfelejtjük, hogy ezek az operák remekművek, akadozik az előadói hagyomány átadása, és ha azt se tudják, hogyan kell elénekelni, akkor honnan tudnánk, hogyan kell meghallgatni. Az éves-évtizedes hiányokat bepótolni egy este nem lehet, de óriási segítség, ha olyan énekest hallhatunk, akinek ez anyanyelve, könnyedén, természetesen, kifejezően és szórakoztatóan csillogtatja a hangját, szórja a koloratúrákat, díszíti a dallamokat. Sokak szerint Edita Gruberova az ezredforduló környékének legnagyobb énekesnője, és nagyot nem tévednek. Ha belegondolunk, milyen régóta tart már ez a pálya, örülnünk kell, hogy kaptunk még egy esélyt Gruberovát hallgatni.
Művészetek Palotája
11. 13., 19h
Donizettinek is elég kellene lennie, olyan opera, amit aligha fognak mostanában játszani nálunk. De hát így vagyunk az egész belcantóval,
a nagy hármassal: Bellini–Donizetti–Rossini. Egy-egy művet játszunk a színházakban, szép lassan elfelejtjük, hogy ezek az operák remekművek, akadozik az előadói hagyomány átadása, és ha azt se tudják, hogyan kell elénekelni, akkor honnan tudnánk, hogyan kell meghallgatni. Az éves-évtizedes hiányokat bepótolni egy este nem lehet, de óriási segítség, ha olyan énekest hallhatunk, akinek ez anyanyelve, könnyedén, természetesen, kifejezően és szórakoztatóan csillogtatja a hangját, szórja a koloratúrákat, díszíti a dallamokat. Sokak szerint Edita Gruberova az ezredforduló környékének legnagyobb énekesnője, és nagyot nem tévednek. Ha belegondolunk, milyen régóta tart már ez a pálya, örülnünk kell, hogy kaptunk még egy esélyt Gruberovát hallgatni.
Művészetek Palotája
11. 13., 19h