Talyigás Irma és az Ürdög
2013. január 11. / IM

Óriási baklövés is lehetne belőle, de szerencsésen elkerüli a vészterhes csapdákat és a műfaj taposóakna-mezejét Kálmán Mari írónő, akiről már a fülszövegben is egyfajta mentegetőzést olvashatunk a kiadó részéről.

(Sokunokás nagymama, nyugalmazott szolnoki tisztviselő, nem létező szabadidővel; egyszóval ne is várjunk túl sokat a regénytől, örüljünk, hogy egyáltalán megszületett.) Ezek után megkönnyebbülés, hogy maga a regény kellemesen üdítő olvasmány. A játékosan archaizáló, sosemvolt népieskedő írói hang könnyen átcsúszhatna idétlenkedő, zavaró erőlködéssé, elvégre keveseknek adatik meg, hogy olyan játszi könnyedséggel alkosson újmagyart, vagy jelen esetben: régimagyart, mint Parti Nagy Lajos.
Azért erre Kálmán Mari esetében sem érdemes számítani, de nyelvi leleményei, találékonysága sokszor szellemességgel is párosul, ami üdévé teszi az egyébként súlyos bűnökkel, emberi tragédiákkal, csalással és csalatással szegélyezett, valóságszerű történetet. Amely nem mellékesen nem is annyira a régmúltban játszódik, hogy szükség lenne a régies írás- és beszédmódra, ez is inkább csak a játék része. A címben is említett Talyigás Irma „Varacskáról” induló felemelkedése, tündöklése és bukása olvasható a kötetben, amelyben jellemzően az ötvenes évektől a rendszerváltás utáni évekig követhetjük végig a falu és a környező települések lakóinak életét. Talyigás Irma maga egy egyszerű teremtés, de hamarjában beléköltözik az ördög, vagyis Ürdög, aki aztán kíméletlen és hálátlan törtetővé teszi a kezdetben postás, majd egyre nagyobb textilipari maffiózóvá váló magányos leányzót. Körülötte kő kövön nem marad, egykori segítőtársai is pórul járnak, ő magáról már nem is beszélve. De, mint tudjuk, „hosszú kanala legyen annak, aki az ördöggel vacsorázik”…

Atlantic Press Kiadó
142 oldal, 2390 Ft
Kritika (3,5)