2012. május 30. /
„A monokróm festészet – vagy, ahogy Gál András nevezni szereti: színfestészet – a képzőművészet történetének egyik legnagyobb rejtélye. Nem az a rejtélyes, hogy egyszer valaki,
mint a festészet végpontjához, eljutott ide, hanem az, hogy immár majd’ kerek 100 éve (Malevics Fekete négyzete óta) jelentős művészek rendezkednek be ezen a végponton. Fölelevenedik a vonal és a kolorit elsőbbségének régi vitája – az utóbbi teljes, radikális győzelmével. De éppen Gál András művészete keltheti föl bennünk a kételyt, hogy valóban teljes-e ez a győzelem. Hogy a színválasztás misztikuma és a formaválasztás ihlete mellett nem a kép faktúrája-e az, amely a művészi hatást kelti, s hogy a faktúrában minimalista módon – de tudjuk: amit minimálisra redukálnak, az maximálisra növekedhet – az elkészítés nyomvonalai, a megmunkálás rajzolatai tárják fel a monokrómia titkait.” – írja Radnóti Sándor Gál András kiállítása kapcsán.
Raiffeisen Galéria
05. 14.–07. 01.
mint a festészet végpontjához, eljutott ide, hanem az, hogy immár majd’ kerek 100 éve (Malevics Fekete négyzete óta) jelentős művészek rendezkednek be ezen a végponton. Fölelevenedik a vonal és a kolorit elsőbbségének régi vitája – az utóbbi teljes, radikális győzelmével. De éppen Gál András művészete keltheti föl bennünk a kételyt, hogy valóban teljes-e ez a győzelem. Hogy a színválasztás misztikuma és a formaválasztás ihlete mellett nem a kép faktúrája-e az, amely a művészi hatást kelti, s hogy a faktúrában minimalista módon – de tudjuk: amit minimálisra redukálnak, az maximálisra növekedhet – az elkészítés nyomvonalai, a megmunkálás rajzolatai tárják fel a monokrómia titkait.” – írja Radnóti Sándor Gál András kiállítása kapcsán.
Raiffeisen Galéria
05. 14.–07. 01.