2012. november 29. /
Rudolf Péter főszereplésével októbertől láthatja közönség Jez Butterworth Az ígéret földje című drámáját a Centrál Színházban. Az utóbbi évek egyik legsikeresebb West End-darabjának főhőse, a Kakas gúnynévre hallgató csavargó
–
évtizedekkel korábban kivonult a társadalomból, az erdő közepére költözött, egy kiszuperált lakókocsiba. Azok, akinek már nincs máshova menniük, nála időznek. Kakas és cimborái sokak szemét szúrják, így a közeli kisváros lakói egy emberként indítanak hadjáratot ellene.
Az alig negyvenéves Butterworth nyersen és könyörtelenül, ugyanakkor mégis mély együttérzéssel beszél a kiszolgáltatottságról. A darabban a dokumentarista részletességű realitás merészen keveredik mitikus elemekkel, Kakas szerepe pedig egyedülálló jutalomjáték lehetőségét kínálja Rudolf Péter számára, aki élete egyik legfontosabb munkájaként tekint erre. „Kakas egy lázadó, és ki is veti magából a közösség, amelynek valójában szüksége lenne rá – mondja Rudolf Péter. – Mindenki szeretne kicsit olyan lenni, mint Johnny Byron Kakas, de vagy gyáva hozzá, vagy kényelmesebb, vagy fontosabbak számára azok a konformista szempontok, melyek szerint nagyjából mindannyian éljük az életünket. Az ilyen típusú, a város perifériáján élő fickóknak a rossz oldaluk nyilvánvaló. Johnny drogot is árul, de én mégis mindent megtennék egy hozzá hasonló karakter megtartásáért, mert sok jót is ad a közösségének.”
– évtizedekkel korábban kivonult a társadalomból, az erdő közepére költözött, egy kiszuperált lakókocsiba. Azok, akinek már nincs máshova menniük, nála időznek. Kakas és cimborái sokak szemét szúrják, így a közeli kisváros lakói egy emberként indítanak hadjáratot ellene.
Az alig negyvenéves Butterworth nyersen és könyörtelenül, ugyanakkor mégis mély együttérzéssel beszél a kiszolgáltatottságról. A darabban a dokumentarista részletességű realitás merészen keveredik mitikus elemekkel, Kakas szerepe pedig egyedülálló jutalomjáték lehetőségét kínálja Rudolf Péter számára, aki élete egyik legfontosabb munkájaként tekint erre. „Kakas egy lázadó, és ki is veti magából a közösség, amelynek valójában szüksége lenne rá – mondja Rudolf Péter. – Mindenki szeretne kicsit olyan lenni, mint Johnny Byron Kakas, de vagy gyáva hozzá, vagy kényelmesebb, vagy fontosabbak számára azok a konformista szempontok, melyek szerint nagyjából mindannyian éljük az életünket. Az ilyen típusú, a város perifériáján élő fickóknak a rossz oldaluk nyilvánvaló. Johnny drogot is árul, de én mégis mindent megtennék egy hozzá hasonló karakter megtartásáért, mert sok jót is ad a közösségének.”