2008. július 17. / Schwetz Ferenc
Az a helyzet, hogy jönnek-mennek a különféle szuperhősök a mozivásznon, miközben mi halandók tátott szájjal, vágyakozva bámuljuk őket,
és arról ábrándozunk, milyen jó is lenne, ha mi is hasonló kunsztokra lennénk képesek. Na de most akkor őszintén, tegye mindenki a szívére a kezét, és képzelje el, hogy egyik nap szert tesz valamilyen szuperképességre. Van olyan épeszű ember, aki egy ilyen fordulat után nekiáll megváltani a világot? Ugyan már! Ha én szuperhős volnék, akkor tennék róla, hogy a munkaadóm sose merjen késni a fizetésemmel (amúgy is csak az álca miatt dolgoznék…), az asszonynak meg soha nem fájna a feje (egyedül akkor fájhat neki, ha odaégett a vacsora), ha pedig bárki belém kötne, azt úgy elintézném a szupererőmet latba vetve, hogy megbánná még azt is, hogy megszületett. Szóval ez az az (önző, opportunista és nagyon is emberi) hozzáállás, amit én hiányolok a rendszerint pátosszal telenyomott, szuperhősös filmekből. A Hancock alkotói a hozzám hasonló véleményen lévőknek próbáltak kedvezni. A címbeli szuperhős ugyanis piál, „mentőakciói” során romba dönti a fél várost, és jól elveri azt, aki beszól neki, még ha csupán nagyszájú kölkökről is van szó. Hancock így hamarosan sittre kerül, de itt is csak újabb konfliktushelyzetekbe keveredik, ráadásul távolléte során a városban alaposan megnő a bűncselekmények száma. Hancocknak tehát vissza kell térnie, de úgy, hogy mindezt ezúttal szuperhőshöz méltóan tegye. Ebben pedig egy állástalan PR-menedzser próbál neki segíteni. A látványos akciójelenetekben és poénokban sem szűkölködő film a nyár egyik nagy slágere lehet, különösen, hogy a címszerepet alakító Will Smith már bizonyította, hogy képes egy-egy szuperprodukciót egyedül is sikerre vinni (lásd Legenda vagyok).
Hancock
Amerikai, szinkronizált film
Rendező: Peter Berg
Szereplők: Will Smith, Jason Bateman, Charlize Theron
92 perc
Forgalmazó: InterCom
és arról ábrándozunk, milyen jó is lenne, ha mi is hasonló kunsztokra lennénk képesek. Na de most akkor őszintén, tegye mindenki a szívére a kezét, és képzelje el, hogy egyik nap szert tesz valamilyen szuperképességre. Van olyan épeszű ember, aki egy ilyen fordulat után nekiáll megváltani a világot? Ugyan már! Ha én szuperhős volnék, akkor tennék róla, hogy a munkaadóm sose merjen késni a fizetésemmel (amúgy is csak az álca miatt dolgoznék…), az asszonynak meg soha nem fájna a feje (egyedül akkor fájhat neki, ha odaégett a vacsora), ha pedig bárki belém kötne, azt úgy elintézném a szupererőmet latba vetve, hogy megbánná még azt is, hogy megszületett. Szóval ez az az (önző, opportunista és nagyon is emberi) hozzáállás, amit én hiányolok a rendszerint pátosszal telenyomott, szuperhősös filmekből. A Hancock alkotói a hozzám hasonló véleményen lévőknek próbáltak kedvezni. A címbeli szuperhős ugyanis piál, „mentőakciói” során romba dönti a fél várost, és jól elveri azt, aki beszól neki, még ha csupán nagyszájú kölkökről is van szó. Hancock így hamarosan sittre kerül, de itt is csak újabb konfliktushelyzetekbe keveredik, ráadásul távolléte során a városban alaposan megnő a bűncselekmények száma. Hancocknak tehát vissza kell térnie, de úgy, hogy mindezt ezúttal szuperhőshöz méltóan tegye. Ebben pedig egy állástalan PR-menedzser próbál neki segíteni. A látványos akciójelenetekben és poénokban sem szűkölködő film a nyár egyik nagy slágere lehet, különösen, hogy a címszerepet alakító Will Smith már bizonyította, hogy képes egy-egy szuperprodukciót egyedül is sikerre vinni (lásd Legenda vagyok). Hancock
Amerikai, szinkronizált film
Rendező: Peter Berg
Szereplők: Will Smith, Jason Bateman, Charlize Theron
92 perc
Forgalmazó: InterCom