Farkas Péter - Nehéz esők 2014. május 27. / IM Látod, mi sem örömünkben vagyunk itt – mondja a viccbeli apuka kisfiának, aki a sörbe belekóstolva fintorog a kocsmában. Mi sem örömünkben olvasunk Farkas Péter-könyveket; kevés kiábrándítóbb, nyomasztóbb hangulatú kortárs próza születik meg manapság a Berlinben élő író köteteinél. Farkas könyvei amúgy igen rövidkék, a 200 oldalt talán egyik sem haladja meg, befogadásuk így olyan gyors és könnyed élményt jelent, mint egy gyomorszájon térdelés vagy egy sötét liftbe szorulás. Legfrissebb munkája, a Nehéz esők ezúttal Bob Dylan húrjaira íródott, a rocklegenda egy-egy dala, sora ihlette a hat különálló novellát. Az énekes-dalszerző stílusához illeszkedően Farkas írásai is balladisztikusak, kiismerhetetlenek. Meg nem fejthetők, csak átérezhetők. A zavarba ejtő szövegeket átfűzik az egymásra és oldalra utalások, a margóra szorult jegyzetek, QR-kódok és kiegészítések, apokrif magyarázatok, így tényleg egy fájdalmasan lüktető, élő-haldokló szövegkorpusszal van dolgunk. Vészjósló, misztikus közegben vándorló, jobbára arc vagy legalábbis önálló tekintet nélküli lények, halálos angyalok, varázstalan tündérek. Nem is húsvér emberek a szereplők, inkább térben és időben bolyongó kreatúrák, beazonosíthatatlan véglények, testetlen utazók. Nem véletlen, hogy az egyik legerősebb szöveg épp az Ulyssest /Odüsszeiát idézi meg. Megragadóan képszerű, a Jelenések könyvét idéző a transzcendens záró epizód is; a feloldás valahol az égben van. Ha egyáltalán valahol. De inkább sehol. Magvető Kiadó 154 oldal / 2490 Ft Kritika (3.5) |