La Delizia
2014. október 03. / Szepesi Krisztina

Rozmaringos csokis, epres bazsalikomos, csilis csokis tökmagos, kókuszos áfonyás, narancsos marcipános…

És ezek még csak a kekszek. Nem mintha ez nem lenne már így is kész gasztronómiai orgia, de ha a friss gyümölcsökkel megtöltött pitéket, linzerkosárkákat, sajtkrémmel és csokoládéval nyakon öntött süteményeket, a hozzájuk illő, különleges limonádékat és teákat, sőt, a fagyikülönlegességeket is hozzávesszük, mindemellett pedig csak érintőlegesen említjük, hogy a kiszolgálás több mint első osztályú, vagyis nagyjából olyan, mintha a legjobb barátaim látnának vendégül, fölmerül a kérdés, hogy érdemes-e keresgélni a szavakat, vagy inkább kóstoljam meg az egyik frissen vásárolt, gyümölcsből készült újdonságot, hiszen eddig ezzel az ötlettel még sose nyúltam mellé. Mert mindig elképesztően lágy, aminek lágynak kell lennie, és roppanós, amit roppanósnak álmodott meg a gasztronómia, de még az alapanyagok is egytől egyig a legjobb minőségűek. A kekszek és a sütemények nádcukorral készülnek, többségük zabkorpával vagy tönkölyliszttel, ráadásul glutén- és laktózmentes ropogtatnivalók is figyelnek a polcról, de még a süteménypultból is.
Amikor pedig a bájosan apró, fehérre mázolt fabútorokkal berendezett, halvány orgonalila galérián, a halkan beszűrődő jazz mellett óvatosan belemélyesztem a villám a tönkölyös szederkrémtortácskába, egy egészen hosszú pillanatra úgy érzem, hogy nincsenek határidők, és nem késhetek el sehonnan. És bár nagyon jó dolog a nyár, azért én egy kicsit várom már az őszt is, mert a tulajdonos azt ígérte, akkor újra lesz abból a döbbenetes csoki mousse tortából, ami nélkül ugyan lehet élni, de szerintem egyáltalán nem érdemes.

VI., Jókai u. 13.